A papír minősége alapján nagy példányszámban jelenhetett meg ez a képeslap, ami a Megyeházát mutatja a bővítés és a mögötte lévő park kialakítása után nem sokkal. Valamiért 1932 szerepel a lapon, de gyanítom, hogy a felvétel még a húszas években készült. Ma pedig nem a Megyeháza, hanem a mellette álló épületek az igazán érdekesek.
A fotó készítője, nagyjából kilencven évvel ezelőtt, a kibővített Megyeháza akkor új, hátsó traktusát akarhatta megörökíteni. Talán már a kép készítésekor is tudta, hogy képeslap készül a fotóból, hiszen joggal lehetett büszke a város és a megye a Tisza-híd lábánál lévő vásártér rendezésére, és a kinőtt közigazgatási épület bővítésére. Mondjuk úgy, hogy a két világháború között is dívott még a képeslap reklám és propaganda célra történő használata a közintézmények körében is.
A korabeli fényképész a mai Verseghy parkban állhatott, nagyjából a békás szökőkút környékén. A Megyeháza körülbelül ugyanígy megörökíthető lenne most is, csak éppen a Szapáry-szobor, a Béres-csepp, no és a Rózsakert meg az új sétányok lennének a hátsó homlokzata előtt. Viszont jó ideje nem lehetne úgy megcsinálni ezt a képet, hogy a Megyeháza két oldalán kilenc évtizede még álló épületek is rajta legyenek a felvételen.
A fotó bal szélén álló, kifejezetten modern épület – villa? – 1969-ben még biztosan állt, de valószínűbb, hogy csak a hetvenes évek végén bontották el. Akkor, amikor a Megyeháza és a mai Kellner Gyula – akkor F. Bede – utca közötti tömb harmadik, egyben utolsó irodaháza, amelyiknek főbejárata ma a park felé néz, felépült. Hogy ez a régi épület félig a mostani parkoló helyén állt-e, talán csak azok tudnák megmondani, akik akkor már ott éltek a közeli társasházakban.
Ami nekem rendkívül furcsa, hogy Szolnok 1927-es térképén látható telekbeosztás alapján ez a ház vagy nem állhatna itt, vagy két telket foglalt el. Nyilvánvaló, ez utóbbi, ami alátámaszthatja, hogy gazdája igencsak jómódú lehetett, ha Szolnok akkoriban alakuló „villanegyedében”, a korabeli Scheftsik István utcában, a Megyeháza tövében építkezhetett.
Nem kevésbé talányos a fotó jobb széle, a mai Lengyel légió utca, ahol olyan, mintha a Megyeháza földszintes, tető nélküli kistestvére állna. Az érdekes épület helyén Szolnok egyik szép, Bauhaus jegyeket hordozó, viszonylag régi bérháza, illetve a néhai Damjanich uszodát váltó park vége található egy trafóházzal. Mögötte látható, hogy már áll a bírósággal szemben lévő, telekkönyvileg a Damjanich utcához tartozó bérház. Ami csak még érdekesebbé teszi ezt az egyébként szép földszintes épületet, ami a kép készítésekor a Kert és a Honvéd utca sarkán állt.
Nem tudom bizonyítani, de csak arra tippelek, hogy ez egy épületcsonk. A korábban a Szabadság térre is kiérő, úgynevezett Scheftsik-bazár maradványa, ami a Zagyva-híd felől fotózva, ugyanígy nézett ki az előző századfordulón. Azt feltételezem, hogy az a korabeli „üzletház” nemcsak a főutcára nézett, hanem ebbe az irányba, a Megyeháza mellé is benyúlt. Ám, amikor kiderült, hogy a földszintes üzletháznál sokkal jobb biznisz emeletes, több lakásos, tehát nagyobb hasznot termelő bérházat építeni, a bazár egy részét elbontották. Viszont az akkor még kevésbé értékes részen, megmaradt ez a „csonk”. Ki tudja meddig? Ha nem tűnt el a második világháború előtt, akkor azt mondhatjuk, hogy legkésőbb a Damjanich uszoda építése, 1948-ban, megpecsételte a sorsát.
De, ha már az ilyen, eltűnő részletekről van szó, ne feledkezzünk meg a parkot megvilágító lámpákról – míves alakjuk itt-ott kivehető a képen -, illetve a kép előterében látható, kényelmetlen padokról, amely ezek szerint nem a szocializmus „vívmánya” volt.
