Egy hónapja vettem észre először. A szolnoki állomás 7-8. vágányainál lévő peronon. Azt hittem, előbb-utóbb a gyakran arra járkáló vasutasoknak is feltűnik, hogy nagyon nagy mocsok van az állomáson, Szolnok egyik kapujában. De nem. Gondoltam, most már szólok. Aztán, ha a tulajdonosnak nem fáj, akkor súrolót ragadok.

Megehetné már a Kossuth téri kisfiú kutyája ezt a telet. Március 11-e van. De hol a tavasz?

Hova visz egy olyan aluljáró, amiben úgy tűnik, évek óta nem járt takarító, ami érezhetően inkább mellékhelyiség mintsem közlekedést segítő építmény, amire tényleg igaz, hogy "sz*-nak, bajnak nincs gazdája"? De ettől még Szolnokon van. Elvileg a Tiszaligetbe visz vagy onnan a belvárosi Tisza-hídra. A miénk. De mégis kié? Nem lehetne, hogy neki is fájjon egy kicsit? Mert hová visz egy ilyen elhanyagolt aluljáró? A jövőbe?

Már állt a XIX. század végén is. A fejlődő, városiasodó, polgárosodó Szolnok egyik jelképe volt a Városi Kaszinó. Aztán a múlt század közepén Úttörőház lett belőle, szerintem sokaknak okozva kellemes perceket. A nyolcvanas évek közepe óta Technika Háza. Talán akkor nyúltak hozzá utoljára. Fennállásának 12. évtizedében nem nevezném Szolnok díszének. De miért?