(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. március 29-én jelent meg először.)
Csatári Bence Az ész a fontos nem a haj című, a Kádár-rendszer könnyűzenei politikájáról szóló remek monográfiájában olvasható, hogy Szomjas György könnyűzenei témájú Kopaszkutya című filmjének bemutatása nem kis nehézségekbe ütközött 1981 tavaszán. Elsősorban azért, mert a filmben megjelenő, képzeletbeli zenekart olyan zenészek alkották – többek között Schuster Lóránt, Földes Hobó László, Deák Bill Gyula, Póka Egon -, akik a valóságban a Nagy Feró féle Beatricével együtt „fekete bárányokként” emlegetett Hobó Blues Bandben és a P. Mobilban játszottak. És, akik messze álltak az akkori „popcézár”, Erdős Péter szívétől. A fiatalabbak kedvéért jegyezzük meg, hogy a szocializmus éveiben a lemezkiadás nem a tehetségen, a pénzen és a közönség igényén múlott, miként a koncertezés sem. A rendszer slamposságára azonban jellemző volt, hogy miközben a könnyűzene egyik felelőse ki nem állhatta a „fekete bárányokat”, aközben egy filmes simán forgathatott velük filmszatírát.
Csatári könyvében olvashatjuk azt is, hogy bár Erdősnek a film elkészültét nem sikerült megakadályoznia, a budapesti Corvin moziba tervezett filmbemutatót igen. Mivel azonban addigra már nagyon sokan tudtak a Kopaszkutya létezéséről, Erdős doktor kevés volt ahhoz, hogy betiltassa a filmet. Így született az a megoldás, hogy az 1981. április 3-6. között, Szolnokon rendezendő Országos Ifjúsági Filmnapokon lesz a hivatalos premier, sőt egy koncerttel is megfejelik az eseményt. Így lett Szolnok egy rock- és filmtörténeti esemény, illetve egy majdnem botrányba fulladó Hobó koncert helyszíne.
Az Országos Ifjúsági Filmnapokat 1981. április 3-án nyitotta meg a szolnoki Vörös Csillag moziban Bánóczi Lajos, a megyei KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) első titkára, illetve Almási Tamás filmrendező, akinek Ballagás című filmjét másnap, ugyanitt vetítették is. Az április 6-ig, tehát egy jó hosszú hétvégén át tartó rendezvény szándékosan volt április 4-éhez igazítva, miként a KISZ sem véletlenül volt a Szolnok méreteihez képest hatalmas, és valóban országos jelentőségű esemény szervezője. A négy nap alatt összesen 54 (!) különböző rendezvényen 14 ezer (!) látogatója volt a programnak, aminek a három akkori szolnoki mozi – Vörös Csillag, Tisza, Tallinn – mellett az alig két éve átadott Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (ma Agóra), a Járműjavító Művelődési Háza, a Pelikán Szálló és a Tiszaligeti Sportcsarnok adott otthont. A filmnapokon olyan korabeli sztárok fordultak meg, mint Szilágyi János, rádióriporter, Déri János, tévés műsorvezető, Dr. Veress Pál, az ország szexológusa, Udvaros Dorottya, Sáfár Anikó, Balázsovits Lajos, Cserhalmi György és Garas Dezső színművészek, vagy éppen Balczó Tamás olimpikon. Arról pedig, hogy az egész ország tudjon a szolnoki eseményről élő televíziós közvetítés is gondoskodott az egy szem Magyar Televízióban.
A fesztiválon négy új filmet mutattak be. A már említett Almási Tamás alkotását, Szalai Györgyi Dédelgetett kedvenceink, Tarr Béla Szabadgyalog és Szomjas György Kopaszkutya című filmjét. Mindegyikhez közönségtalálkozó – akkori szóhasználat szerint: ankét – is kapcsolódott, sőt, a fesztivált záró Kopaszkutyához az Urbán Tamás fotóin megörökített koncert is. Ám a Hobó Blues Band már egy nappal korábban is színpadra állt ugyanott a „Sport, film, show” című esztrádműsorban, és mint két nappal később a megyei napilap is megjegyezte: „Véleményünk szerint eleve kudarcra ítélt próbálkozás volt egyazon műsorban Hobó-koncertet és egy teljesen más műfajú, másfajta igényű közönséget vonzó programot meghirdetni.” Azaz a sorok között kiolvasható, hogy a tizenéves fiatalokból álló közönség lényegében minden egyebet kifütyült az akkor még csak egylemezes Hobóékra várva.
Ennek ellenére, egy nappal később, a fesztivál zárásaként ismét színpadra állhatott a HBB, immár a Kopaszkutya című filmben is szereplő P. Mobillal együtt. A dolog nemcsak azért volt pikáns, mert a két zenekar közösen játszott, de azért is, mert elhangzottak azok a filmbeli dalok, amelyeket Erdős Péter nyomására nem adtak ki lemezen – majd csak 1993-ban jelenik meg -, sőt a filmet is leginkább csak hasonló, kvázi zártkörű rendezvényeken vetítették. A korabeli rock élet elsőszámú fotósának tekinthető Urbán Tamás felvételein jól látszik, hogy a különleges koncertre hatalmas tömeg gyűlt össze a Tiszaligeti Sportcsarnok lelátóján illetve küzdőterén. Miként az is, hogy milyen kezdetleges eszközökkel, tornahálóval letakart korlátokkal igyekeztek a rendezőként is használt Ifjúgárdisták távol tartani a közönséget a színpadtól. Akik láthatóan teljes extázisban várták és ünnepelték azokat a kedvenceiket, akikről a korabeli rádióból és tévéből szinte semmit, az ifjúsági sajtóból pedig alig valamit tudhattak, mégis egy generáció meghatározó zenekarai, már-már ikonjai voltak.
(A koncerten készült képek Urbán Tamás, a fortapan.hu-n is elérhető felvételei.)
