Mármint azzal, hogy a galambokkal megértessük: az egykori Sztár áruház homlokzatán lévő reklámtábla nem madárvécé, tehát máshol végezzék a dolgukat, és ne csúfítsák el a város főterét. Persze lehet, hogy az elbeszélgetésnél hatékonyabb megoldást is találhatnának az épület és a hirdetés gazdái. Már, ha a fal tövében halmozódó galambszar zavarja őket.

Emlékezni szép dolog. Megemlékezni is. Ünnepélyesen koszorúzni is. De aztán elfelejteni, hogy pár hónapja hol jártunk! A koszorúk meg száradjanak. Emlékeztessenek arra, hogy milyenek vagyunk. Feledékenyek? Önzők? Képmutatók?

Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.

Nem egyedi eset. Hiába van felfestve az aszfaltra a hatalmas fehér X. Vannak, akik azt gondolják, az a parkolóhelyet jelöli. Hogy egy kapu elé áll? Kit érdekel? A lényeg, hogy le tudott parkolni. Más meg oldja meg a saját baját.