2025.12.1. (hétfő)

A mi vizünk

A mi vizünk

Dátum:

A még csak tervezett Tisza szálló szomszédságába egy olyan fedett, emeletes sportuszodát álmodtak 1926-ban, aminek külön lejárata lett volna az élő Tiszára. Az ezt bizonyító eredeti tervrajzot (is) láthatják a Szolnok vízellátását bemutató kiállításon, a VCSM Felszíni Vízműjének egyik folyosóján.

A soha el nem készült uszodának valahol a Verseghy gimivel szemben, a mai park területén kellett volna felépülnie. Az 1926-os terveket látva, mondjuk a harmincas évek elejére. Alig két évtizeddel azt követően, hogy Szolnok is csatlakozott azokhoz a modern városokhoz, ahol vízművek és vízvezeték hálózat biztosította a lakosság egy részének ivóvízellátását. Hogy aztán a következő bő száz esztendőben ne csak a tiszta víz jusson el minden háztartásba, de a szennyvíz is normális úton távozzon az otthonokból.

A Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből című – egyébként kicsit a strandokat, és nem kevésbé a város fejlődését is bemutató – kiállítást a megyei Levéltár munkatársai állították össze, és már legalább egy éve látható a Víz és Csatornaművek (VCSM) Felszíni Vízművének egyik futurisztikus épületében. A tárlatra természetesen nem lehet csak úgy besétálni, de úgy tűnik, a múltjára büszke cég, bejelentkezés után bárkinek szívesen megmutatja a jó néhány tárlóba összegyűjtött emlékeket. Már csak azért is, mert ezek a fejezetek nemcsak a cégre, hanem ránk, szolnokiakra is tartoznak.

Az 101 éves Eötvös-téri víztorony makettjétől indulva először a hagyományos ?vízvételi? lehetőségekkel ismerkedhetünk meg. Úgymint a Tiszából kimert, és a vállon, vödrökben cipelt vízzel vagy éppen a főtéren fúrt kúttal. Aztán következnek az első tervek és képek a városi hálózat kiépüléséről, a vízművek folyamatos fejlesztéséről, például a Famunkás téri kisebb, és a nyolcvanas évek első felében a Széchenyin felépített nagyobb víztornyokról. Aztán meg a csatornázás pillanatai, és persze a szolnoki strandok következnek. Szóval minden, ami az éltető vizet köti ehhez a városhoz.

Tegyük persze hozzá, hogy ezek a fejezetek csak egy-egy pillanatfelvételek az elmúlt száz évből. A tárlókban nem található, vagy alig észrevehető részletek viszont alaposabban is megismerhetők a 100 éves a Szolnoki Vízmű című reprezentatív kötetből, illetve a Levéltár legutóbbi évkönyvében megjelent dolgozatból. Ám, ha ezeket ki is hagyják, a kiállításra kerítsenek időt, megéri!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ajánlott irodalom

Nem vagyok magyartanár, csak írott szövegekkel babráló, mégis azt gondolom, az elmúlt két évtized legfontosabb Esőjét nyújtották át idén ősszel Jenei Gyuláék. Fő témája, a magyartanítás, nemcsak a diákokat és a pedagógusokat érinti, hanem mindenkit, aki ír, olvas, beszél. Baj van, ha csökken a számuk.

Örökre a mi telünk is

Tudjuk pontosan, hogy Szolnokról és környékéről hány embert hurcoltak 1944-45-ben "egy kis" kényszermunkára a Szovjetunióba? Vagy hány szolnoki katonából lett hosszú évekre kizsákmányolt hadifogoly? És hányan térhettek haza? Ezért is fontos a szolnoki Szász Attila új filmje.

A hiányosságok ellenére

Jelenleg ez az egyetlen hely, ami Szolnokon valódi turisztikai célpontnak tekinthető. Igaz, ebből a városnak semmi, a lakóinak meg csak annyi haszna van, hogy büszkék lehetnek az országban csak itt látható gyűjteményre. Kinyitott a szandai Repülőmúzeum, de nem változott semmi.

A forradalmárok útja

Sütő András félezer évvel ezelőtt játszódó történetét nézhetjük aktuális, a hatalom kisembert gyötrő kilengéseinek darabjaként is. Meg reálisan is foghatjuk az üzenetét, miszerint a kisembernek lehet igaza, de soha sem győzhet, és a végén egyedül lóg a bitófán. Egy lócsiszár virágvasárnapja Szolnokon.