2025.10.14. (kedd)

A mi vizünk

A mi vizünk

Dátum:

A még csak tervezett Tisza szálló szomszédságába egy olyan fedett, emeletes sportuszodát álmodtak 1926-ban, aminek külön lejárata lett volna az élő Tiszára. Az ezt bizonyító eredeti tervrajzot (is) láthatják a Szolnok vízellátását bemutató kiállításon, a VCSM Felszíni Vízműjének egyik folyosóján.

A soha el nem készült uszodának valahol a Verseghy gimivel szemben, a mai park területén kellett volna felépülnie. Az 1926-os terveket látva, mondjuk a harmincas évek elejére. Alig két évtizeddel azt követően, hogy Szolnok is csatlakozott azokhoz a modern városokhoz, ahol vízművek és vízvezeték hálózat biztosította a lakosság egy részének ivóvízellátását. Hogy aztán a következő bő száz esztendőben ne csak a tiszta víz jusson el minden háztartásba, de a szennyvíz is normális úton távozzon az otthonokból.

A Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből című – egyébként kicsit a strandokat, és nem kevésbé a város fejlődését is bemutató – kiállítást a megyei Levéltár munkatársai állították össze, és már legalább egy éve látható a Víz és Csatornaművek (VCSM) Felszíni Vízművének egyik futurisztikus épületében. A tárlatra természetesen nem lehet csak úgy besétálni, de úgy tűnik, a múltjára büszke cég, bejelentkezés után bárkinek szívesen megmutatja a jó néhány tárlóba összegyűjtött emlékeket. Már csak azért is, mert ezek a fejezetek nemcsak a cégre, hanem ránk, szolnokiakra is tartoznak.

Az 101 éves Eötvös-téri víztorony makettjétől indulva először a hagyományos ?vízvételi? lehetőségekkel ismerkedhetünk meg. Úgymint a Tiszából kimert, és a vállon, vödrökben cipelt vízzel vagy éppen a főtéren fúrt kúttal. Aztán következnek az első tervek és képek a városi hálózat kiépüléséről, a vízművek folyamatos fejlesztéséről, például a Famunkás téri kisebb, és a nyolcvanas évek első felében a Széchenyin felépített nagyobb víztornyokról. Aztán meg a csatornázás pillanatai, és persze a szolnoki strandok következnek. Szóval minden, ami az éltető vizet köti ehhez a városhoz.

Tegyük persze hozzá, hogy ezek a fejezetek csak egy-egy pillanatfelvételek az elmúlt száz évből. A tárlókban nem található, vagy alig észrevehető részletek viszont alaposabban is megismerhetők a 100 éves a Szolnoki Vízmű című reprezentatív kötetből, illetve a Levéltár legutóbbi évkönyvében megjelent dolgozatból. Ám, ha ezeket ki is hagyják, a kiállításra kerítsenek időt, megéri!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Capa a Galériában

Május végéig egy ritka kincsestár időzik a közelünkben. Sok mindent láthattunk már a Szolnoki Galériában, de ennyire fontosat kevésszer. Megérthetjük, hogy miért lehetett a Friedmann Endreként született Robert Capaból a világ egyik leghíresebb magyarja.

Igazából mi?

Az Igazából apa nem filmtörténeti alkotás, de szerethető. És drukkolok, hogy sokan megnézzék, mert akkor egy vidéki város nyer. A film ugyanis Kecskeméten játszódik, és gyönyörűek a városról bevágott képek. Mi reklámozhat jobban egy turistákra vágyó települést, mint egy közönségfilm? Hát egy jó közönségfilm.

A besúgó szolnoki fénytörésben

A nyolcvanas évek közepén már szolnokiként talán máshogy emlékszem a rendszerváltás előtti időszakra, mint a főváros belső kerületeiben élők. Besúgó nem voltam, és azt sem tudom, jelentettek-e rólam, viszont az biztos, hogy az HBO első hazai fejlesztésű sorozata, A besúgó nekem nagyon bejön.

Az évad darabja(i)

Ha hirtelen kellene válaszolnom, hogy ebben az évadban, melyik volt a Szolnoki Szigligeti Színház legjobb darabja, akkor azonnal rávágnám: a La Mancha lovagja. Kis gondolkodás után lehet, hogy csak dobogós lenne Cervantes története, mert nehéz választani Radó Denise három idei rendezése közül.