2025.08.27. (szerda)

A mi vizünk

A mi vizünk

Dátum:

A még csak tervezett Tisza szálló szomszédságába egy olyan fedett, emeletes sportuszodát álmodtak 1926-ban, aminek külön lejárata lett volna az élő Tiszára. Az ezt bizonyító eredeti tervrajzot (is) láthatják a Szolnok vízellátását bemutató kiállításon, a VCSM Felszíni Vízműjének egyik folyosóján.

A soha el nem készült uszodának valahol a Verseghy gimivel szemben, a mai park területén kellett volna felépülnie. Az 1926-os terveket látva, mondjuk a harmincas évek elejére. Alig két évtizeddel azt követően, hogy Szolnok is csatlakozott azokhoz a modern városokhoz, ahol vízművek és vízvezeték hálózat biztosította a lakosság egy részének ivóvízellátását. Hogy aztán a következő bő száz esztendőben ne csak a tiszta víz jusson el minden háztartásba, de a szennyvíz is normális úton távozzon az otthonokból.

A Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből című – egyébként kicsit a strandokat, és nem kevésbé a város fejlődését is bemutató – kiállítást a megyei Levéltár munkatársai állították össze, és már legalább egy éve látható a Víz és Csatornaművek (VCSM) Felszíni Vízművének egyik futurisztikus épületében. A tárlatra természetesen nem lehet csak úgy besétálni, de úgy tűnik, a múltjára büszke cég, bejelentkezés után bárkinek szívesen megmutatja a jó néhány tárlóba összegyűjtött emlékeket. Már csak azért is, mert ezek a fejezetek nemcsak a cégre, hanem ránk, szolnokiakra is tartoznak.

Az 101 éves Eötvös-téri víztorony makettjétől indulva először a hagyományos ?vízvételi? lehetőségekkel ismerkedhetünk meg. Úgymint a Tiszából kimert, és a vállon, vödrökben cipelt vízzel vagy éppen a főtéren fúrt kúttal. Aztán következnek az első tervek és képek a városi hálózat kiépüléséről, a vízművek folyamatos fejlesztéséről, például a Famunkás téri kisebb, és a nyolcvanas évek első felében a Széchenyin felépített nagyobb víztornyokról. Aztán meg a csatornázás pillanatai, és persze a szolnoki strandok következnek. Szóval minden, ami az éltető vizet köti ehhez a városhoz.

Tegyük persze hozzá, hogy ezek a fejezetek csak egy-egy pillanatfelvételek az elmúlt száz évből. A tárlókban nem található, vagy alig észrevehető részletek viszont alaposabban is megismerhetők a 100 éves a Szolnoki Vízmű című reprezentatív kötetből, illetve a Levéltár legutóbbi évkönyvében megjelent dolgozatból. Ám, ha ezeket ki is hagyják, a kiállításra kerítsenek időt, megéri!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kétes kasszasiker

A pártpolitika beszökött a filmszínházainkba, ám ennek örülhetnek a mozisok, mert az Elk*rtuk jegybevételei kárpótolják őket a pandémia utáni visszaesésért. A filmről, mint filmről is érdemes lenne beszélni, amire sajnos nem a vállalható színészi játékok és a képek miatt fogunk emlékezni.

Az én éjszakám

Szerencsére a Múzeumok éjszakája már délután - sőt néhol reggel - elindult, így volt némi esély, hogy a rengeteg különleges programból legalább néhány beleférjen a napba. A szolnoki kínálatból a Mártírok templomát, az Ipartestület székházát és a Hadkieget tudtam megnézni.

Tűzkövek a Galériában

A maga nemében különleges kiállítást hozott Szolnokra a Varsói Állami Régészeti Múzeum. A Galériában látható Tűzkövek a mélyből című tárlat mindenkinek ajánlható, akik ritkaságokat akarnak látni, és szeretnek elgondolkodni több ezer éves múltunkon. Az anyag van annyira jó, hogy ne lehessen elrontani.

Számvetés ismerőssel

Egy képzőművészeti album legalább annyi mindenre tud rácáfolni, mint amennyi gondolatot felébreszt. Azt hittem, ismerem Pogány Gábor Benő munkásságát. Rádöbbentem, milyen sok szobrához van személyes kötődésem. És belém nyílalt: kicsit igazságtalanok vagyunk a szobrászokkal.