Büszkén jelentem ki, hogy hosszú ideje a Fortepan használója, olykor a Szolnokra vonatkozó képszövegek javítgatója vagyok. Nemcsak a blogSzolnokhoz és a város múltjára vonatkozó kutatásaimhoz használom ezt a kiváló forrást, adat- és tudásbázist, de enélkül nem készülhetett volna el a Coop Szolnok 75 éves jubileumi kiadványa, a Szolnok Múlt Tár utcamúzeum, de számtalan könnyűzenei publikációm sem. Ezzel együtt – vállalva a nagyképűséget – azt is ki merem mondani, hogy a Fortepan nélkül sokkal kevesebbet tudtam volna elmesélni a fenti témákról, és így sokan, sokkal kevesebbet tudnának ezekről. De azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Nincs olyan helytörténeti oldal, Facebook csoport, amelyik működhetne a Fortepan nélkül. A Fortepan ugyanis ez elmúlt bő száz évünk, éljünk bárhol is ebben az országban.
Csak azok kedvéért, akik nem ismernék a Fortepan működését. Ez egy önkéntes, civil kezdeményezés, amely arra szerveződött, hogy mentse, feldolgozza és közkinccsé tegye a fotózás első pillanatától kezdve született, Magyarországon fellehető fotókat. Nem elsősorban hivatalos képeket, hanem inkább magánarchívumokat vagy éppen elkallódó, pusztulásra ítélt anyagokat. Ha nincs a Fortepan, akkor a Magyar Rendőr című újság kidobott fotóarchívumát ma nem ismernénk, így sok szolnoki képpel lennénk szegényebbek. Ha nincs a Fortepan, akkor nincsenek képeink a Kopaszkutya című filmhez kapcsolódó 1981-es szolnoki koncertről. Ha nincs a Fortepan, nem láthattuk volna soha Bojár Sándor és Hunyady József (A mellékelt kép a Fortepanról) Szolnokról készült felvételeit. És hosszan sorolhatnám.
A Fortepan 2010-ben, egy lomtalanítás során talált fotók megmentésével indult, azóta pedig egy közel kétszázezer (!) képet tartalmazó, szabadon felhasználható és alakítható gyűjtemény lett. Amihez szerencsére rengeteg fotós és örökösei csatlakozott, így váltak elérhetővé például Urbán Tamás, Szalay Zoltán vagy éppen Gyulai Gaál Krisztián egyedülálló és nagyszerű képei. De néha tervezővállalatok képei is bekerültek a közösbe, amik nélkül Szolnok 1960-1980 közötti átépítését is lehetetlen lenne követni. (Miként azt a mellékelt,m szintén a Fortepanról való kép is igazolja.) És most ezt akarják tönkre tenni. Gyaníthatóan az MTVA körül ólálkodó tudatlanok, a múltjuk helyett csak a bankszámlájuk iránt érdeklődő szívtelenek.
Elsősorban szerintem azért, mert érzik, hogy az MTVA archívuma – aminek rendszerváltás előtti anyagát már rég ingyen elérhető közkinccsé kellett volna tenni – sokkal több pénzt kereshetne, ha nem lenne a Fortepan az alternatívája. De azt hiszem, az MTVA-n kívül is van még jónéhány, közpénzen fenntartott szervezet, amelyik dörzsölné a markát, ha még több pénzért árulhatná a múltunk képkockáit. De mit is? Jobbára olyan felvételeket, amelyeket a pártállam idején, a nagy közösből finanszírozott szervezetek, a szerző jogok teljes negligálása mellett, fillérekért csináltattak. Ezekkel akarnak most üzletelni a hiénák. Pár milliós bevétel reményében akarják elzárni előlünk a múltunk jelentős szeletét.
Káromkodjunk cifrákat, mást úgysem tehetünk. Mert ugye senki nem hisz abban, hogy a pénz szagára gyűlő, a civil kezdeményezéseket tűzzel-vassal irtó, a múltat folyamatosan átíró hatalom egyébként a Fortepan-t rendszeresen használó láncszemi, elvtelen képviselői, csinovnyikjai, pitiáner társutasai fel mernék emelni a szavukat ez ellen a disznóság ellen. Hiába értik, milyen károkat okoz pár pesti ügyvéd meg pénzeszsák újabb disznósága, majd valami agyatlan pártérdekre hivatkozva kiállnak az újabb baromság mellett. Megágyazva annak, hogy a Fortepantól elorozott képek korábbi felhasználását is megtiltsák, azaz elvegyék a múltunkat.
Amit addig mentsünk, amíg még lehet!
