Ha valaki nem a nagyszerű Fortepan.hu-n bukkan erre az 1957-es képre, talán el sem hiszi, hogy Kádár József szolnoki fotót adományozott a gyűjteménynek. Bő hat évtized távlatából az is hihetetlennek tűnhet, hogy a fotózás idején erre a telekre tervezték Szolnok új, modern filmszínházát.
Két lehetőség van. Vagy 1957-ben nagyon nehezen akart Szolnokon beköszönteni a tavasz, vagy ez a fotó minimum egy évvel később készült, mint ahogy a Fortepan.hu-n jelenleg olvasható. Abban biztosak lehetünk, hogy ez a kép nem készülhetett 1957 előtt, hiszen a bal alsó szélén, a sokszögletű újságos bódé mögött már látható egy lottó reklám. Márpedig Magyarországon 1957. március 7-én tartották az első lottóhúzást, és az ezt lehetővé tevő rendelet is alig két hónappal korábban született. Azt nem nagyon hinném, hogy ennyire egyszerű lottó reklám került volna ki a rendelet és az első húzás között egy szolnoki kerítésre. Így vagy még március-áprilisban is havazott a városban, vagy tényleg legalább egy évvel később kattintotta a képet valaki a Jókai és a Kossuth út sarkáról, az 1. számú irodaház tövéből.
A helyszín beazonosítása azt is biztossá teszi, hogy a kép a hatvanas évek eleje után sem készülhetett. A megörökített telek ugyanis a mai Kossuth tér 10. szám, azaz a Szigligeti út és a Táncsics út közötti ingatlan, ahová a hatvanas évek elején húzták fel az úgynevezett „lordok házát”, azaz az elsősorban a Magyar Néphadsereg dolgozóinak kiutalt lakásokból álló társasházat. Ha tudnánk a képet egy picit mozgatni, akkor balra a Cukorgyári bérházat, azaz a „Hatvanast” láthatnánk, jobbra pedig befordulna a látószögünk a Kossuth térre. A fotó hátterében lévő nagy épület a Táncsics út 1. szám alatti, úgynevezett Városi bérház, míg a kép jobb szélén lévő, sokkéményes tető a mai Városházához, az akkori Tanácsházához tartozik.
Bár úgy tűnik, hogy a fotós egy üres és egy beépített telekre fókuszált, a valóságban ez mindig egy ingatlan volt. Hogy a bal oldalon lévő „üres” terület mikor és miért alakult ki, nem tudom, mindenesetre az ott lévő újságosbódét Kardos Tamás apukája, Szolnok legendás újságárusa működtette. A „szomszédos”, hatalmas tetős házban – ahol a fotózás idején a Megyei Hirdető Vállalat fiókja, illetve egy szabóság is volt – működött bő évszázadon keresztül Szolnok első gyógyszertára, azaz az Isteni Gondviselés, Gondviselés illetve a köznyelvben az „öreg” patika (forrás: Berta Ferenc), egészen az épület elbontásáig. Számomra nagyon érdekes, hogy az épület udvari bejárata egy olyan áthidalós kapu, amilyen nagyon sok, a XX. század első felében elkészült szolnoki portát díszített.
Egy-egy ilyen kép kapcsán mindig érdekes kérdés, hogy vajon miért készülhetett egy olyan korban, amikor még filmre dolgoztak, és a bekerülési ár miatt érdemes volt meggondolni minden exponálást. Nyilvánvaló, hogy nem egy kiránduló készítette a képet. Miként az is, hogy senkit sem akartak megörökíteni, hiszen, mint látjuk, majdnem mindenki hátulról vagy oldalról tűnik fel a fotón. Bizonyítani nem tudom, de van egy olyan sejtésem, hogy a felvétel a Kossuth tér 10-es számú telek szanálásához, illetve az új épület tervezéséhez kellhetett. Ami nem volt példa nélküli, hiszen a korabeli tervező és kivitelező vállalatok sűrűn megörökítették a munkájukat.
Ez a telek pedig kiemelkedő jelentőséggel bírt az ötvenes évek végén. Akkoriban ugyanis még arról volt szó, hogy ide épül fel Szolnok első, modern, valóban mozinak szánt filmszínháza. A tervekben egy 500 fő befogadására alkalmas „kultúrpalota” szerepelt, ami kiválthatta volna az akkoriban sem a legjobb állapotban és helyen lévő Vörös Csillag mozit. Hogy aztán ez miért került le a napirendről, rejtély.
Persze e fotó készítésének időpontját a fentiektől eltérő módon is meg lehetne határozni. Csak azt kellene tudnunk, hogy az ötvenes évek végén mikor rendeztek Szolnokon nyomdászbált. Ráadásul olyat, amelyikre bárki elmehetett. Legalábbis erre utal a fotó jobb szélén lévő műkő hirdetőoszlop legalsó hirdetése, ami a sok cigaretta reklám alá fért el.
