(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2018. szeptember 5-én jelent meg először.)
Nagy Zsolt, a megyei napilap első fotóriportere gyermek- és ifjúkora jelentős részét az akkori Ságvári körút és Kossuth utca sarkán álló Nerfeld-palotában töltötte. Minden bizonnyal inkább ez lehet az oka annak, hogy a szerintem gyönyörű saroképület pusztulását és a föld színéről való eltörlését több alkalommal is megörökítette, mintsem a szocialista városépítés dokumentálása. Mindenesetre tőle kapott felvételeken nyomon követhető az üzleteknek és lakásoknak helyet adó ház eltűnése.
Már többször említettem, csupán városi legenda, hogy a Nerfeld-palotának az 1969. április 11-ei Centrum tűz miatt kellett elpusztulnia. Minden félremagyarázás ellenére ugyanis az épület nem sérült meg helyrehozhatatlanul, amit leginkább az bizonyít, hogy még egy bő évtizedig használták a benne lévő lakásokat, üzleteket és raktárakat.
Tény, hogy a város akkori legnagyobb áruházában kitört tűz hatalmas károkat okozott, de leginkább a berendezésben és az árukészletben, amit jól mutat Nagy Zsolt, a tűz másnapján készült képe. A mai Szapáryra kiszórt, összeégett, összetört bútorok és kimentett árukészlet között, katonai felügyelet mellett szolnokiak „guberálnak”. Mentik, ami még jó lehet valamire, és haza lehet vinni.
A Nerfeld-palota elpusztításáról szóló döntés inkább Szolnok új városközpontjának a kialakításával függ össze. Egyszerűen nem illett a városképbe, Szolnok legfontosabb kereszteződéséhez – ahová az első aluljárónkat is tervezték -, a pártházzal átellenbe egy ilyen tipikus, kapitalista bérház. A szocialista városépítészet, pénz nem számít megalomániája odáig ment, hogy 24 emeletes „felhőkarcolót” terveztek a remek sarki telekre. Szerencsénkre, az olajárak elszabadulása és begyűrűzése, majd ezzel a gazdaság megroppanása, meg talán a korabeli minisztérium kijózanodása megakasztotta a vidéki toronyházak építését, így a szolnoki terv is lekerült a napirendről. Ami néhány év haladékot adott a Nerfeld-palotának.
A bontást csak egy jóval szerényebb, a ma is ott álló Árkád terveinek elfogadása után kezdték meg, nem éppen szép látványt nyújtva a városban élőknek és a Szolnokon áthaladóknak. Nagy Zsolt körülbelül a Tünde cukrászda elől készítette a fenti képet, amin a palánkokkal körbevett palota teteje már hiányzik, viszont a városképet sokáig meghatározó Állami Biztosítós fényreklám még a helyén van. (Nem volt jó ómen a háznak ez a reklám és a szlogenje: „biztosítás biztonság”.)
A nekem átadott fotók alapján talán jól sejtem, hogy Nagy Zsolt többször is visszamehetett egykori otthonába a bontás idején. És mint a megyei napilap fotórovat vezetőjének nem okozhatott gondot, hogy akár az építési területre is bejusson. Így készülhetett ez a cserépkályhás kép, ami utal arra, miként is fűtötték a Nerfeld-palota egy részét. Megkockáztatom, hogy ez a kép esetleg a fotós egykori otthonában készült.
Miként a kereszteződés túloldaláról, a mai Levis bolt fölötti lakások valamelyikéből készült fotó is Nagy Zsolt néhai otthonára fókuszálhatott. Megőrizve nemcsak az ominózus sarki lakás nagyszobájának kivert ablakait, de az épület külső stukkóinak emlékét is. Még látható az ablak fölött a szalagok közé helyezett női fej, miként az ablak alatti díszítés is. No meg az, hogy a világgazdasági válság idején épült házat a későbbi technikák miként erőszakolták meg: gáz szellőzőnyílás a stukkóban, villanyvezetékhez szükséges porcelánfejek a falba fúrva. Nem szocialista trehányság: nézzük meg napjaink klímáit meg a pár évvel ezelőtti parabolaantennákat, miként kerültek a házak homlokzataira!
A bontásról készült képek közül időben a legkorábbi ez a felvétel, amit a Kossuth út túloldaláról, az úgynevezett „Fradi” ház erkélyéről készített a mester. A tető gerendái még a helyükön vannak, éppen azok bontásán dolgozik egy brigád. A biztonságra nem sokat adva. A tetőn serénykedő kilenc ember közül egyiken sincs sisak, a gerendán guggolókat vagy a fal szélén dolgozókat sem óvja semmiféle kötél. Nem kétséges, hogy kicsit mást gondoltak akkoriban a védőfelszerelésekről meg a munkahelyi biztonságról.
Miként bontás közben is egészen egyedi megoldásokat alkalmaztak. Például a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet Vörös Hadsereg segítségét. Mert, ha jól látom a kép bal alsó sarkában lévő lánctalpas, tolólapos hadieszköz oldalára festett számokat, akkor ez egy orosz, katonai erőgép. Ami azt a feladatot kapta, hogy drótkötelek segítségével, darabonként húzza szét az épületet. Gondolom, a robbantást senki sem vállalta a város közepén, a téglánkénti visszabontás meg rengeteg időt és emberi munkát vett volna igénybe. A Vörös Hadsereg meg kéznél volt, talán pár üveg piáért is hajlandóak voltak egy kis – nem feltétlenül katonai – segítségre. Ráadásul a „múltat végképp eltörölni” sorok akár e munka közben is elhangozhattak.
