Ha megtaláljuk ezen a több mint ötvenéves fotón a szolnoki nagypostát, akkor egyértelmű lesz, hogy a városnak melyik részén járunk. A néhai Csarnok és Pillangó illetve a ma is létező Jászkürt és Baross utcákat látjuk 1971-72 körül, amikor már épült a Pelikán szálló és a vízügyi irodaház.
Ez a felvétel is a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat (43-as ÁÉV) fotóarchívumából származik, amelyet egy ideje a Magyar Nemzeti Levéltár helyi intézménye őriz. A szolnoki levéltárral való együttműködésnek köszönhetően már több képet is bemutathattam ebből a gyűjteményből, amely a fél várost felépítő cég munkáiról és eseményeiről készült fotókat tartalmazza. Sajnos egyik felvételről sem tudjuk, hogy pontosan ki készítette őket, miként a fotózás pillanata sem került rá a nagyításokra. A most bemutatott állókép esetében is csak a felvétel jobb alsó szélén látható, már a földszintnél tartó Pelikán szálló építése, illetve a fotós lehetséges elhelyezkedése – a készülő vízügyi székház valamelyik emelete, esetleg egy annak építéséhez használt daru – árulja el, hogy valamikor 1971-72 körül készülhetett ez a felvétel. A kép jobb alsó sarkában, az eltűnt Pillangó utcát látjuk, ahová a nagyon lassan elkészülő hotel építőanyagait halmozták fel. És miként ezen a képen is észrevehetjük, fél évszázada nemcsak ZIL teherautók, de bizony még lovas fogatok is részt vettek az ilyen beruházásokban.
A fotó bal alsó széle a néhai Csarnok és Pillangó utcák találkozását mutatja, ami egyébként Szolnok II. (Tabán, Katonaváros) és III. kerületeinek (Ferencváros) a határa is volt egyben, ahol 1944 tavaszán a szolnoki lágert is szégyenletesen kijelölték. A kép bal pereménél egy gondozottabb kis terület látható, illetve autók is parkolnak ott, ami nem véletlen, hiszen a fotózáskor már több mint fél évtizede készen volt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) helyi, új székháza, a szolnoki köznyelvben „fehérház”, ami ma is ott áll a Baross és a Boldog Sándor István utcák kereszteződésében. És, ami egyben Szolnok új városközpontjának az első eleme is volt, kijelölve azt az utat, ami 1965-től egészen 1979-ig erre a környékre várt. Nem sejtve, hogy például az ezen a képen látható Baross utcai házak helyére a vízügyi és a kőolajos irodaházakhoz hasonló tornyokat álmodtak. Jó lenne tudni, hogy amikor az ezen a felvételen feltűnő, valószínűleg munkásokat szállító Ikarusz leparkolt a Csarnok és a Pillangó utca kereszteződésében, már tudták-e, hogy a nagy ívű tervek csak részben valósulnak meg!
Érdemes a Baross – a fotózáskor Beloiannisz – utca vonalán is végigfuttatni a szemünket. A bal szélen a Madas-ház hátsó traktusát látjuk. Ebben az épületben működött 1973-ig a legendás 33-as bolt, illetve a Hófehérke üzlet, valamint az ötvenes évek elejéig a megyei napilap szerkesztősége. Tovább haladva – a Mészáros Lőrinc utca torkolatában – a fotózás előtt nem sokkal elkészült kőolajos irodaházat, illetve az 1932-ben átadott nagypostát látjuk, amelyekkel szemben, a Jászkürt utca páratlan oldalán a kép tanúsága szerint földszintes házak sorakoztak. Majd az egykori Beloiannisz utca 13. számú sarki, kis tornyos épület következik, illetve a 15. és 17. számú telkeken álló polgárházak hátsó traktusai, amelyeknek az utcafrontjai üzleteknek adtak helyet. A Madách utca torkolatánál lévő MHSZ székházzal szemben már hiányzik a Beloiannisz utca 19-es számú épület, amit a hatvanas évek elején, az SZTK mellett elhaladó Budai Nagy Antal utca kialakítása, illetve a Hősök tere kiszélesítése miatt bonthattak el.
A Hősök terén természetesen ott áll a szovjet hősi emlékmű fehér obeliszkje, amivel szemben nagyon sokáig helyi járatú buszmegálló volt. A fotózás pillanatában épp egy „faros Bözsi”, azaz Ikarusz 55-ös, kétajtós, helyi járatú verzió rakja le az utasait. Mögötte a mai Mária, a fotózáskor még Május 1. – pár évvel korábban Malinovszkij – utca sarkán lévő Deutsch-féle tornyos ház, tetején még a korábbi funkcióra, a pártbizottságra emlékeztető neon vörös csillaggal. De, ha kicsit följebb „megyünk” a képen, akkor például a Zrínyi utcai ecetgyár épületét is láthatjuk, továbbá észrevehetjük, hogy a Petőfi út sarkán 1961-ben elkészült szakmunkásképzőt egy évtizeddel később éppen bővítették. A Petőfi út irodaházai ekkor még nem álltak, miként a Bercsényi út két tanácsi bérlakásos tömbjét is hiába keressük még ezen a képen.
Korabeli légifelvétel egy épülő toronyházból, amin nemcsak a Pelikán szálló későbbi parkolójának a helye látható – a Jászkürt utca 2-es számú ház az egyetlen, ami megmaradt, pedig ezen a képen éppen alá van dúcolva -, hanem Szolnok V. és VI. kerületében távolabbi házai, sőt az iparterületek kéménye is. És miközben ez a kép eredetileg a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat építkezéseit volt hivatott megörökíteni, a város kordokumentuma is lett, hiszen remekül mutatja, hogy öt évtizeddel ezelőtt mi áll vagy nem a városban. Vajon a mai építkezések apropóján születnek ilyen kordokumentumok? És eljutnak majd olyan közintézményekben, amelyek közkinccsé teheti a város adott pillanatának látképét?
