Az utolsó szolnoki, tiszai fahidat ábrázoló képeslapot akkor küldték innen Bécsbe, amikor az eredetileg Obermayer Lajos által ácsolt átkelőnek már nyoma sem volt. A Sirály nevű kis gőzös azonban egész biztos, hogy minimum hat, de inkább tíz évvel korábban került Ragács Gyula lencséje elé.
Ezt a nem túl jó minőségű, felirata szerint „Tiszai részletet” ábrázoló képeslapot 1911. július 24-én küldték Szolnokról Bécsbe. Azaz éppen egy hónappal azután, hogy a város első, vasból és betonból készült közúti hídját – a budapesti Szabadság-hídra emlékeztető „szép Tisza-hidunkat” – átadták a forgalomnak. Pontosan azon a helyen, ahol az anzikszon látható fahíd 1909. március 15-ig állt. Azaz az eredetileg Obermayer Lajos által 1850-51-ben ácsolt híd már több mint két éve nem létezett, amikor az ismeretlen egy ilyen képen küldött üzenetet németül Bécsbe. Talán nem is volt számára fontos, hogy milyen minőségű a fotó, miként az sem, mit ábrázol, neki csak az üzenetküldés lehetősége kellett.
És ez volt a képeslap kiadójának és forgalmazóinak a szerencséje, hiszen így egy elavult tartalmú anzikszot is el lehetett adni. Már csak az a kérdés, hogy a számomra ismeretlen kiadó – logója a hátlap alján látható – miként jutott Ragács Gyula felévteléhez, és miként szerzett jogot annak ennyire vacak minőségű kiadására. Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy a képeslapra került felvételt ugyanúgy Ragács készítette, mint a blogSzolnok Album rovatában még 2010-ben bemutatott, 1905-ben postázott, ugyancsak a Sirályt, a szolnoki fahidat és a partokat mutató anziksz fotóját. Erre a legjobb bizonyíték maga a hajó, amin pontosan ugyanott és ugyanúgy állnak az emberek, a zászlók, sőt még a Tiszában is egyformán tükröződik a Sirály. Kizárható, hogy akár csak egyetlen perc különbséggel is meglehetett volna ugyanígy örökíteni a hajót, miként annak is szinte nulla az esélye, hogy Ragács mellett, ugyanabban az időpontban más is levitte volna a méretes kameráját a rakpartra.
A magam részéről mégsem tudom megvetni a Ragács Gyula felvételét néhány évvel később ismét felhasználó képeslapkiadót. Elsősorban azért, ami miatt megvettem ezt a képeslapot. Ez a második felhasználás ugyanis az eredeti felvételből kicsit más kivágást mutat. Mert míg az 1905-ben postázott anzikszon a Tisza bal partján az Evezős egylet csónakháza is látható, az 1911-es verzióról ez már hiányzik, viszont a jobb partból került több a képeslapra. Valószínű, hogy Ragács sokkal fontosabbnak és szebbnek gondolta a bal partot, mint a város felőli rakpartot, és hosszú címzéses képeslapjára olyan kivágatott tett, amin az látszik. A második verzióról pedig pont az tűnt el, ám így láthatjuk, hogy a belváros alatt milyen is volt a Tisza-part az előző századfordulón, amikor a mai Verseghy park még vásártér, illetve a Scheftsik-malom helye volt. Igazából csak azt nem értem, hogy néhány évvel az eredeti fotó készítése után miért elégedtek meg egy ennyivel rosszabb minőségű, életlen nagyítással.
