Az elmúlt hetekben Svájcban is fülkeforradalom zajlott. Igaz, a forradalomra jogosultak többsége nagyívben elkerülte a fülkéket, mert valahogy a nagy szavak nélkül is működik az ország, így minden maradt a régiben. A falakat és a villanyoszlopokat nem a választási plakátok lepték el, hanem a gazdaság működésére utaló hirdetések. Politikai plakátokat csak és kizárólag az erre a célra kihelyezett, ideiglenes tartókon lehetett látni, nem mondom, hogy mindig a legfeltűnőbb helyeken. Jó, Basel főterének sarkába is jutott egy ilyen, igaz, szigorúan úgy, hogy ne zavarja se a piacot, se a tér szépségét. De az is lehet, hogy ezt csak elrettentő példaként húzták a városháza elé, mert ez volt az általam látott egyetlen olyan választási plakát, amit vandál módon összefestettek és megtéptek.
Pedig falfirkálás és rongálás szempontjából versenyképesek velünk a svájciak. A luzerni fahíd minden oszlopa alaposan össze van firkálva, de olyan utcát is nehéz találni, ahol ne graffitiztak volna össze legalább egy falat. Tegyük hozzá mindjárt: komoly gépekkel, több fős brigádok dolgoznak azon, hogy eltüntessék ezeket a mocskokat a falakról. Reménytelen vállalkozás, de minden bizonnyal jól fizet. Az általam egy héten át figyelt brigád teljes lelki nyugalommal, a munkaidőt szigorúan betartva vakart egy hosszú kerítést.
És lehet, valamelyik brigádtag a szerszám letétele után, miközben már nyugodtan vacsorázott a párjával, elmesélte otthon, hogy milyen érdekes plakátot látott. Szerintem a feleségének is feltűnt az Opel hirdetése valamelyik házfalon. Sőt, talán a vacsora végére azt is megbeszélték, hogy milyen remek dolog az euró, mert most tényleg akár 27%-kal olcsóbban is vehetnének új autót.
Nem tudom, mi lett a családi kupaktanács döntése, az azonban biztos, hogy Franciaország felől sorra húznak Svájc felé az új autókkal megrakott kamionok. Igaz, azon se lepődnék meg, ha a faltisztító családfő mosogatás után a homlokára csapott volna, hogy hát minek nekik új autó, hiszen tiszta, gyors, modern és a pénztárcájukhoz képest olcsó tömegközlekedés szolgálja ki őket.
Olyan eszközökkel például, mint a pótkocsis trolibusz. Én azt hittem, hogy az ilyesmi a hatvanas években, a csuklós buszok feltalálásával kiment a divatból. Aztán be kellett látnom, hogy csak nálunk. A pótkocsi trolinak ugyanis van egy óriási előnye: ha kisebb a forgalom, egy pillanat alatt szólóvá alakítható a jármű, és máris olcsóbban működtethető. Persze, könnyű ott ilyesmit kitalálni, ahol van miből spórolni. Nem tudom, mi mikor jutunk el odáig, hogy a buszok hátuljára kerékpárszállítót szereljenek, mert esetleg ez szolgálja az utasok igényét.
Talán majd akkor, amikor a svájciak tömegesen akarnak forintban eladósodni, nálunk meg kerítésekre erősített hirdetőtáblákon javasolják, hogy most cseréljünk autót, mert a forinthoz képest nagyon gyenge lett az euró.
