Őnagysága Ifj. Szilágyi Károlyné úrasszony, aki Budapesten a Föld utca 65-ben lakott, 1904. november 16-án a következő üzenetet kapta ezen képeslapon: „Ez a szolnoki árudánk. Sok puszit küld Károly”. Jó lenne tudni, melyik üzletre utalt 108 éve Károly.
Ezt a több mint száz éves képeslapot nézegetve úgy képzelem, hogy Ifj. Szilágyi Károly egy feltörekvő fővárosi kereskedő lehetett, aki valamikor 1904 táján megnyitotta szolnoki kirendeltségét is. November közepén pedig azért utazott Budapestről Szolnokra, hogy a város főterén lévő érdekeltségét személyesen is ellenőrizze. Vonattal érkezett a fővárosból, egy napra talán a Szapáry utcai Nemzeti Szállóban szobát is kivett, aztán másnap indult, hogy egy másik város, másik árudáját is ellenőrizze. Az állomás elegáns éttermében még elköltötte ebédjét, ahol észrevett egy képeslapot, amin az az üzlet is látható, ami miatt a Tisza-parti városba utazott. Ifj. Szilágyi Károly szeme felragyogott, pár fillérért megvette a lapot, bélyeget is kért rá, megcímezte, aztán egy sort is odabiggyesztett a fotó alá. Gondolta, hogy fog majd örülni ifjú felesége, ha hazaérkezése előtt nemcsak magáról, de a jólétüket biztosító üzletről is hírt kap.
Képzeletembe még az is belefér, hogy az a trafikos fiú, akitől Ifj. Szilágyi Károly megvette ezt a képeslapot, ugyancsak látható ezen a képen. Mondjuk a kamerába néző hat fiú közül ő a jobb oldalon álló legkisebb, aki persze nagyot nőtt azóta, hogy Divald Károly 1897 kora tavaszán lencsevégre kapta. Még az is lehet, a képeslap eladása közben el is dicsekedett Szilágyi úrnak, hogy a lapon ő is látható, mert kissrácként éppen a város főterén kujtorgott, amikor a fotós felállította hatalmas masináját. Erre Szilágyi úr jelentősebb borravalót adott a szorgalmas fiúnak, és rábökött valamelyik üzletre, hogy az meg már az övé. Talán még hozzátehetett valami olyasmit is, hogy milyen okosak voltak ezek a szolnokiak, amikor úgy építettek új városházát húsz éve, hogy annak költségeit az épület földszintjén lévő üzletek bérleti díja ki is termelte. Esetleg megpaskolta a fiú arcát, és még mielőtt távozott volna, hozzátette: a jó ötletek és a szorgalom meghozza a gyümölcsét.
De vajon melyik üzletről lehetett szó? Kenéz Lajos, Rosenzveic Ede, Fehér Adolf, Gedeon János boltjáról, vagy valamelyik távolabb lévőről? A fotó készítése óta eltelt hét évben esetleg valamelyik tönkre ment, így került Ifj. Szilágyihoz? Vagy a pesti kereskedő betársult valamelyikbe? Netán kicsit túlzó a kijelentése, és tulajdonképpen csak áruval látja el a képen látható kereskedések egyikét. Micsoda titok?
Amihez hasonló izgalmas kérdés csak az lehetne, hogy a főváros rengeteg épületét és a Tátra tájait is rendszeresen megörökítő Divald Károly, miért tartotta fontosnak szolnoki képeslap készítését pár hónappal a halála előtt. Akkor, amikor a másfél évtizede elkészült városháza homlokzata már javításra szorult, amikor a városban már elindult a villamosítás, és amikor a Kossuth téri üzletek láthatóan virágoztak.
Nem tudjuk. De tény, hogy Divald Károlynak és Ifj. Szilágyi Károlynak köszönhetően megmaradt egy pillanat a XIX. század végi Szolnokból.
