A mai szolnoki Kossuth utca 16., 18., 20. és 22. számú telkei illetve a Szapáry utca 2. és a Baross út 1. és 3. ingatlanjai látszanak ezen az 1914 nyara előtt készült képeslapon, amikor a megörökített lovaskocsik még a Gorove utcán álldogáltak. De látszik egy ki tudja, mikor eltűnt dombormű is.
Az első világháború kitörése után három héttel küldték ezt az ismeretlen kiadású képeslapot Szolnokról az akkor még ugyancsak az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Stájerországba. A nehezen olvasható német szöveget nem tudtam megfejteni, így csak tippelem, hogy talán már egy mozgósított, és valamelyik frontra induló katona küldhette Szolnokon átutazóban az otthoniaknak. Nem lenne meglepő, hiszen 1914 és 1918 közötti időszakból rengeteg ilyen képeslap maradt fenn, amelyek kapcsán a fantázia ugyancsak megengedi, hogy küldőik nem nagyon járhattak azokon a szolnoki helyeken, amelyeket anzikszaik megőriztek az utókornak. Az ismeretlen osztrák, talán katonának köszönhetően maradt meg a szolnoki főutcáról ez a ritka felvétel, ami rengeteg érdekességet rejt.
Kezdjük az egykori Gorove út 16. számú telken álló Népbank épület bejáratával, ami éppen csak látszik ennek a fotónak a bal szélén. Ez nemcsak azért érdekes, mert a képen látható házak közül már csak ez áll, igaz 1974 óta Sztárként emlegetik a szolnokiak, és azóta egy nem túl szép alumínium burkolat takarja az eredeti homlokzatát. Ennél sokkal fontosabb, hogy egy dombormű látható a bejárat fölött, nagyjából ott, ahol ma az edzőterembe lehet bejutni. Sajnos az alkotást teljes egészében és közelebbről mutató képet még nem láttam, így csak feltételezem, hogy a pénzintézet funkcióra utaló dombormű lehetett. De legalább ennyire érdekes az alatta lévő kapu falának – talán mozaikos vagy kerámia – díszítése is, ami nekem kicsit szecessziósnak tűnik. Az nem kétséges, hogy az épület gazdagon volt díszítve, hiszen a legtetejéről, a második világháború végéig, egy Hermész-szobor figyelte a környéket.
Ugyancsak érdemes kicsit elidőzni a következő két épület utcára nyíló üzlethelyiségeinek szépen kialakított portáljain is. Spitzer Lajos és Kalmár Miksa üzletei elé olyan fából kialakított „kirakatszerkezet” került, amelyek az épületek homlokzatától néhány centire kiugrottak, ugyanakkor az egész felületet beborították. Kár, hogy ezekből mutatóban sem maradt Szolnokon, miként azokból a járdák fölé benyúló cégérekből sem, amilyen Spitzer Lajos üzletének sarkánál – egy cilinderrel és egy női cipővel – vehető észre. A Kalmár Miksa üzletének is helyet adó épület kapuján túl még egy vagy két üzlet működhetett 1907 és 1914 között, amikor ez a fotó készült. Ezek az épületek a nyolcvanas évek elején tűntek el, hogy helyet adjanak a ma itt álló Árkádnak.
Az emeletes ház melletti épületeket viszont már e fotó készítése után másfél-két évtizeddel, 1928-29-ben elbontották. Merthogy a Szapáry út elejére – akkor még innen indult az utca számozása – akkoriban épület fel a Nerfeld-palota, amelynek földszintjén ugyanúgy üzletek sorakoztak, mint az elbontott házak utcafrontjain. Az ezen a felvételen még látható Gorove utca 22-es szám alatt például étterem és kávéház működött az első világháború előtt, legalábbis a kisilabizálható cégér és a homlokzatfelirata erre utal. A szomszédos, már Szapáry utcai ház feliratai ezen a fotón nem láthatóak, miként a Gorove utca végét keresztben lezáró földszintes épületeké sem, de a jobban láthatóról tudjuk, hogy abban a Hungária kávéház működött a háború kitörésekor. A mögötte magasodó tűzfal pedig a Baross utca 3. szám alatti emeletesházhoz tartozott, amit majd hat évtizeddel később, a 4-es főút átkelési szakaszának építése miatt szanálnak.
Macskaköves kocsiút, megtámasztott facsemeték, viszonylag széles járda, fém villanyoszlopok. Ezek is hozzátartoztak Szolnokhoz az első nagy háború „hajnalán”, amikor talán egy stájerországi baka innen üzent az otthagyott szeretteinek.
