2025.08.27. (szerda)

A szolnoki Nagyváros híres kocsmája

A szolnoki Nagyváros híres kocsmája

Dátum:

E képeslappá lett fotón látható épület ma is áll a Hunyadi és a Dobó utcák sarkán, csak éppen egy nem túl szép emeletet húztak rá. A "Nallábú" Víg József üzleteiről minden bizonnyal reklámcélból készült e képeslap, aminek a birtokomban lévő példányát egy baka küldhette feleségének.

E képeslappá lett fotón látható épület ma is áll a Hunyadi és a Dobó utcák sarkán, csak éppen egy nem túl szép emeletet húztak rá. A „Nallábú” Víg József üzleteiről minden bizonnyal reklámcélból készült e képeslap, aminek a birtokomban lévő példányát egy baka küldhette feleségének.

A sajnos kibogozhatatlan vezetéknevű Nagykárolyban élő feleségének küldte a birtokomban lévő képeslapot Jani (János) 1916. február 29-én (szökőnapon). A grafitceruzával írt anziksz sorai nehezen olvashatók, de az egyértelműnek tűnik, hogy Jani a 68-as gyalogezredhez érkezett Szolnokra, pár nappal a lap feladása előtt. Bár nem vagyok benne biztos, de mintha azt is megírta volna „szeretett, kedves feleségének”, hogy a képen látható helyen is megfordult, talán ott kaptak enni. Ami nem lenne meglepő, hiszen a Hunyadi vendéglő és Víg József kereskedése van a fotón. Így a magam részéről abban is biztos vagyok, hogy a partiumi baka Víg úr üzletében vette ezt a lapot, ami tulajdonképpen Víg József vállalkozásainak reklámkiadványa is volt egyben. A fővárosi Fénynyomda és Grafikai Műintézetben készített képeslap hátoldalának további érdekessége, hogy nem egy sima 5 filléres bélyeget ragasztott rá a friss katona, hanem olyan felülnyomottat, aminek árából 2 fillért hadi segélyként – kvázi adóként beszedve – özvegyek és árvák kaptak meg. Ami nem csoda az első nagy háború második évében. De kicsit morbid, ha belegondolunk, hogy tulajdonképpen ilyen bélyegekkel levelezhettek azok a leendő háborús áldozatok, akik után támogatandó özvegyek és árvák maradtak hátra.

A fotó Szolnok Nagyvárosnak nevezett „negyedében”, azaz a mai Konstantin és József Attila utcák, valamint a vasúti sínek és a Tisza által körülhatárolt városrészében készült. A Víg József vállalkozásainak – és minden bizonnyal lakásának is – otthont adó épület a Hunyadi és Dobó utcák sarkán állt. Vagyis áll ma is, csak éppen azóta egy szintet húztak a sarki épületre. Igaz, az eredeti ajtó- és ablakkiosztást, sőt a nyílászárók fölötti díszítést és a klinker téglás burkolatot is meghagyták, miként a mellékelt, pár évvel ezelőtt készült fotó mutatja.

Víg Józsefről Kaposvári Gyula – a Damjanich múzeum egykori igazgatója, Szolnok legjelentősebb 20. századi kutatója – az 1984-ben megjelent Szolnok képekben című könyvében azt írja, a képen látható műintézményt „Nallábú”-ként emlegették. A helyet a Nagyváros leghíresebb kocsmájaként tartották számon bő száz esztendővel ezelőtt, ahol az 1910-es években gyakorta gyűltek össze a környék – a szolnoki ipartelepek – „munkásmozgalmi” alakjai. Illetve a parasztlegények kedvelt „báld” (báli) helyszíne is volt, de a 68-as gyalogezred közeli laktanyája miatt bakák is előszeretettel látogatták.

Miként ezen a képeslapon, pontosabban az épület sarkán lévő Hunyadi vendéglő lépcsőjén álló mintegy tíz katona is igazolja ezt. Mögöttük nyitva a híres vendéglő ajtaja, amelynek egyik szárnyán a „bor, pálinka” felirat igazítja útba az érkezőket a választékot illetően, de ha jól veszem ki a bejárat melletti táblákat, akkor bizony sörhöz sem lehetett nehéz hozzájutni itt. Az ajtó fölött, a homlokzaton két további felirat is látható. Az egyik szerint ez a hely Víg József sör és borháza, avagy a Vendéglő Hunyadihoz vagy Hunyadikhoz. Aminek szomszédjában Víg József – szerintem – rövidáru üzlete működött az 1910-es években.

Azon kívül, hogy a környék gyerekei közül is odaálltak néhányan az ismeretlen fotós kamerája elé, érdemes észrevenni Szolnok fejlődő közmű hálózatának a nyomait is. A vendéglő bejárata mellett ugyanis már egy villanyoszlop látható, ami arra utal, hogy a Zagyva túloldaláról, az ekkor már a város tulajdonában álló villanytelepről a Nagyvárosba is eljutott az elektromos áram. Sőt, ha a kép bal szélét kicsit jobban megnézzük, akkor az utcai közvilágítást is észrevehetjük. Persze kontraszt a rossz állapotban lévő út, amit csak némileg ellensúlyoz a láthatóan kiépített járda. Amire már az 1910-es években is ugyanúgy folyt a tetőkre hulló esővíz, mint napjainkban. És ezt a korabeli szolnokiak is megpróbálták valahogy elvezetni, amit pedig a bal oldali villanyoszlop tövében látható, az utca alatt átvezetett, nem túl vastag vízelvezető cső is mutat.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hátranézve mit látunk?

A hatvanas évek elején anya és gyermeke kézen fogva sétál. A fiú iskolatáskát cipel, anyja valami szatyrot. Ha nem koradélután készült volna a felvétel, akár azt is mondhatnánk, iskolába mennek. Szolnok ismerői pontosan tudják, hol sétálnak, és mi minden változott arrafelé öt évtized alatt.

Tükröződés

A megáradt Zagyva vizében tükröződik a Szabadság téri ház 2010 júniusának első vasárnapján.

Dilettáns képeslap

E képeslap megjelentetéséhez minimum két dilettáns ember kellett a hetvenes évek második felében. A fotós, aki jónak gondolta azt a felvételt, aminek leghangsúlyosabb eleme egy pucér fenék, illetve minden egészalakos figura a nézőnek háttal van. Továbbá a szerkesztő, aki a képet elfogadta, és a hátuljára még a ?Felszabadulási emlékmű? feliratot is kitette.

Békebeli Szolnok

A Hatvanasként emlegetett ABC előtt, talán a mai zebra környékén állhatott a fotós, aki - szerintem - a húszas évek második felében megörökítette az akkori Gorove, jelenleg Kossuth Lajos utcát, és ezzel számtalan érdekes, apróságot hagyott ránk.