2025.10.13. (hétfő)

A szünet 50 napja

A szünet 50 napja

Dátum:

Lesz, aki úgy érzi, ötven nyugodt nap következik az életében, mert nem bosszantom azzal, hogy mást merek gondolni, mint ő (szerinte: hülyeségeket). De vannak néhány százan, akiknek talán hiányozni fog a napi frissítés. Igazából miattuk próbálok naponta letenni valamit Szolnok asztalára.

Azt hiszem, tíz éve tartom magam ahhoz, hogy a nyár beköszöntével nagyjából másfél hónapra elköszönök az olvasóktól. A blogSzolnok tizenegyedik évfolyamában, január óta 162 cikk megírása után – nagyjából 1 millió karakter összehegesztését követően – is így teszek. Persze kérve minden olvasót, hogy ne feledkezzenek meg az oldalról, és ha van kedvük, olvasgassák az elmúlt fél évben írt cikkeket, a hetente jelentkező tematikus válogatásokban. Ígérem, augusztus 20-án felteszem a következő új cikket.

És igyekszem a tartozásaimat is törleszteni. Ugyanis úgy indultam neki ennek az évnek, hogy megünneplem a blogSzolnok indulásának 10. évfordulóját, ami márciusra esett volna. Készült egy novelláskötet – Az eltűnt városháza -, aminek a koronavírus miatt elmaradt a bemutatója (szeptember 18-án pótoljuk). Összeállítottam egy kiállítást is olyan fotókból, amelyeket ebben a tíz évben, Szolnokról készítettem, de ennek a tablói is a raktárban maradtak (szeptember 1-jén előkerülnek). És nagyon remélem, ősszel lesz alkalmam a helytörténeti előadásokat, a jótékonysági árverést, a rendhagyó történelemórákat is pótolni. Miközben persze majd a blogSzolnok is folyamatosan frissül.

Sok tervem van. Sok témám, amiket eddig nem sikerült feldolgozni és megírni. Közöttük több olyan is, ami nem nekem, hanem valamelyik olvasónak jutott eszébe, és ajánlotta a figyelmembe. Azt nem mondom, hogy augusztus végétől gyökeresen megújul az oldal – ahhoz én túl konzervatív vagyok -, de hogy lesznek apróbb változások, az biztos.

De most kell egy kis kikapcsolódás, pihenés és feltöltődés, mert mondjuk én még nem jutottam el arra a szintre – sőt nem is akarok -, hogy nem olvasok, csak írok. Meg azért fárasztó is egyedül, naponta valami frisset és érdekeset kitenni a világhálóra. Ugyanakkor rettentő hálás dolog. Mert van annál jobb, mint amikor valaki nekem meséli, hogy mit olvasott a blogSzolnokon? Vagy, amikor egy Szolnokról elszármazott hálálkodva ír arról, hogy gyerekkora helyszínei elevenednek meg az oldalon. Netán, amikor a vállamat veregetik, hogy „igazad van, helyettünk is megírtad, mert mi nem tehetjük”. (Na, jó, ez alapvetően nem jó, de azt érzi az ember, nem pötyögött hiába.)

És persze azt is a „kitüntetések” közé sorolom, amikor a város illusztris polgára – akiről sejthető, hogy ő maga nem olvas, neki csak elmondják, hogy mit nem olvasott – egyszerűen hülyeségnek minősíti mindazt, amiket írok. Csak azért, mert néhány dologban nem egyezik a véleményünk, vagy, mert nem tolom a szekerét. Még szerencse, hogy nem neki írok. És nem az ő asztalára akarok bármit is letenni. Miközben tudom – amit ő még nem fogott fel -, hogy a „nagyemberek” szobrát az írástudók emelik vagy erodálják. Legyen neki is ötven nyugodt napja!

Augusztus 20-án folytatom. Addig is pihenjenek, és legyenek kiéhezettek például az én sok „hülyeségemre”. Ami nem kötelező olvasmány. De nekem feladat, hogy mégis rávegyem Önöket a blogSzolnok felkeresésére. Viszlát, a nyár végén!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Emberi ürülék a belvárosban

Nemhogy irodalmi, de vállalható módját is nehéz találni annak leírására, ami szombaton reggel a belvárosban várt. Az üres üvegeken, a szétdobált ételcsomagolásokon, a halmokban álló csikkeken már túltettem magam. Az emberi ürülék azonban tényleg kiverte nálam a biztosítékot.

Fényt vinni a sötétségbe

Az a hír járja a városban, hogy a Tiszaliget bejáratánál 1970 óta álló Fáklyavivő című szobor elbontását tervezik, hogy helyére, nem túl kreatív és egyedi ötlettől vezérelve Szolnok felirat kerüljön. Nem tudom, milyen körben vitatnak meg egy ilyen döntést, ezért itt fűznék hozzá megjegyzéseket.

Újra Tündézek

Nem szokásom az oldalt vasárnap frissíteni, miként az is ritka, hogy más médiumok írásaira reagáljak. De a szoljon.hu-n tegnap megjelent Mi lesz a Tündével? című cikk, és benne Lipóczki János megszólalása annyira felbosszantott, hogy kivételt teszek. Ne hülyítsük a szolnokiakat!

Ingyen? Helyettem? Ne!

Nem leszek demagóg, és nem fogok felállva tapsolni azoknak a híreknek, miszerint egyre több polgármester és képviselő mond le a tiszteletdíjáról, azaz intézi ingyen a közös ügyeket. Lassan az lesz a jó önkormányzati képviselő, aki semmiért teszi a dolgát. Miért hazudunk magunknak?