2025.08.27. (szerda)

A tér csodálata

A tér csodálata

Dátum:

Még ha esetleg nem is rajonganak a kortárs, modern festészetért, akkor is nézzék meg Véssey Gábor tárlatát a Szolnoki Galériában, ugyanis hatalmas képei azt is remekül illusztrálják, hogy milyen fantasztikus kiállítóhely az egykori zsinagóga. Ami közelről érthetetlen, távolról összeáll.

Véssey Gábor Munkácsy-díjas festőművész május 17-ig Szolnokon látható képeinek többsége olyan méretű, hogy azokat nemcsak a lakásunkba nem tudnánk bevinni, de legtöbbjüket egy sima múzeumban sem lehetne kiállítani. Nem tippelném a méreteket, de ha nem feltekerve érkeztek az alkotások a Galériába, akkor daru és kamion kellett a műterem és a kiállítótér közötti mozgatásukhoz. Amiből az is következik, hogy egy ritkán látható tárlattal van dolgunk, hiszen a fővároson kívül kevés település tudná fogadni ezeket a munkákat.

A képek méreteiből következik, hogy ezt a kiállítást egy kicsit másként kell nézni, mint amiket a Galériában megszokhattunk. Véssey Gábor festményei ugyanis közelről át- és beláthatatlanok. Sőt, közvetlenül előttük állva, olyan érzés támadhat a nézőben, mintha a szénnel meghúzott kontúrokat rendetlenül töltötte volna ki a mester. Aztán, ha elkezdünk hátrálni, vagy a Galéria másik oldaláról kezdjük nézni ugyanazokat a festményeket, akkor összeállnak a képek, megelevenednek a történetek, és rengeteg részlet rajzolódik ki a kész műalkotásokból. És már csak azon fogunk mosolyogva bosszankodni, hogy mégis vissza kell a képek mellé sétálnunk, mert rájövünk, mennyire fontosak a címek is. Amelyek – ezt akkor is leírom, ha hülyén hangzik, bár kortárs tárlatokon olykor nem annyira – szerintem nagyon szoros összefüggésben vannak az alkotásokkal. Az Ugró Mozart, A Csokonai a fonóban vagy éppen a Hazatérő szamuráj láttán majd megértik, miről beszélek.

Természetesen el tudom fogadni, hogy elsőre megdöbbentőek a hatalmas, élénk színekkel megfestett, groteszk és olykor erotikus figurák. Ám, ha egy picit nyitottan közelítenek a Galériánkat összezsugorító, a láthatóan azonos stílusú alkotásokhoz, akkor akár jól is szórakozhatnak. Mert elképesztő lendület és energia van ezekben a képekben. Kicsit olyan érzés fog el közöttük a legjobb nézőpontot keresve, hogy mindjárt szétfeszítenék az épület falait. Valahogy egy furcsa világ vibrál és mozog a Galériában, amit szerintem kár kihagyni.

Ugyanakkor! Bár a megnyitón is ott voltam, és vasárnap is visszamentem fotózni – szóval Véssey rajongó lettem, amiért köszönet Verebes Györgynek -, vannak hiányérzeteim. Először is olyan jó lenne tudni, hogy a képek többsége miért csak az elmúlt tíz évből való? Az alkotó egy ma is tartó korszakával van dolgunk, vagy valamiért csak az utóbbi évek munkáit hozta el? A kiállított képek kiknek a tulajdonában vannak? Már felfedezték Vésseyt a magángyűjtők, a nagy közgyűjtemények, avagy a műteremből leválasztott raktárának fest? És egyáltalán, miért nincs legalább egy szórólap arról, hogy ki is a festő, mi is a kiállítás rendezőelve, miért jött létre Szolnokon ez a tárlat? Persze tudom, hogy ma már mindenki okostelefonnal jár még kiállításra is, és ha valamire nagyon kíváncsi, megkeresheti. Ám a magam példáján tudom, hogy az állításom második fele ebben az esetben nem igaz. Igenis kellenének információk, hogy ne csak befogadó legyek, hanem kicsit értő is a Fénytörések című kiállításon.

Na, majd legközelebb! Amikor mindenki elhiszi, hogy szombaton délután is érdemes Szolnokon kiállítást nyitni, meg amikor a reklámra is jut végre valami. Mert a hely, az alkotó, a szervezők és mi is megérdemelnénk.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Maradj otthon mozi: Csoda (lenne) az Alföldön

Egy legenda szerint a Büdösvíz alapjául szolgáló Csoda Lomboson novellához egy Szolnok környéki település szolgált mintául, ahol a hatvanas években olajat kerestek, de termálvizet találtak, amire a szocializmus kereteit áthágva épült sok minden. Bán Frigyes ebből forgatott vígjátékot.

Fussanak el véle

Egy családos férfi bús panaszai, és ráébredése arra, hogy tulajdonképpen úgy a legjobb, ahogy van. Nagyjából így foglalható összes a Shrek negyedik, és remélhetőleg utolsó részének tartalma. Hogy közben lehet-e nevetni? Nem. De azért a mozi élménye miatt vigyék el rá a csemetéket!

Klasszikus színház

Egy széles repertoárú színháznak időnként kötelező Csehovot játszania. Egy mára klasszikussá vált rendezőnek pedig jogában áll úgy dönteni, hogy a Cseresznyéskertet hagyományos színházi keretek között állítja színpadra. Szerethető és kötelező a szolnoki előadás.

A város tetején

A Múzeumok Éjszakájának egyik legjobb szolnoki eseménye volt, hogy a TIT előadásokat hirdetett a 24 emeletes tetejére, amiknek a bónusz programja az épület tetején tett kötetlen látogatás - azaz nézelődés - volt. A látvány, a lábunk alatt elterülő város minden más programot felülmúlt.