2025.08.27. (szerda)

A Tisza szálló 1935-ös reklámja

A Tisza szálló 1935-ös reklámja

Dátum:

Igényes képanyag, vendégcsalogató szövegek, mából nehezen megítélhető árak. Nemcsak a hazai, de a külföldi közönségnek is. Mindössze kétszer két A4-es oldal terjedelmű, mégis 12 oldalas reklám leporelló a Tisza szállóról, a fürdőjéről, az étterméről és Szolnokról meg a környék lehetőségeiről.

(Nyári ismétlés: ez a cikk 2022. június 3-én jelent meg először.)

A mából nézve is pontosan tudjuk, hogy építeni sokkal egyszerűbb, mint működtetni. Nem volt ez másként az első világháború befejezését követően sem, amikor alig pár évvel a kommün és Trianon után Szolnok városa az amerikai Speyer Bank kölcsönéből felépítette a Tisza szállót és gyógyfürdőt. Talán mert a helyi döntéshozók megéreztek valamit a hazai idegenforgalom átalakulásából. Abból, hogy a Trianonnal elvesztette legfontosabb „belföldi” úti célokat – Abbázia, Tátra – az új határok között kell pótolni. Nem véletlen, hogy a szolnoki Tisza szállóval egyszerre épült fel a lillafüredi Palotaszálló, a Pécs melletti Hotel Kikelet vagy éppen Békéscsaba legnagyobb szállodája. Ugyanakkor minden elfogódottság nélkül mondhatjuk: az ország közepén megépült Tisza szálló azzal, hogy gyógy- és élővíz is szerepelhetett a kínálatában, igencsak versenyképes volt. Már, ha tudomást szerzett létezéséről a fizetőképes, úri közönség.

Minden bizonnyal ezt a célt szolgálta az Athenaeum nyomdában készített 12 „oldalas” turisztikai leporelló, aminek a birtokomban lévő példányát a „Magyar Városok Idegenforgalmi Központja” terjeszthette. És amiről azt gondolom, hogy a Tisza szálló második piaci pozícionálása idején készült, azaz akkor, amikor az első bérlőtől, Westher Rudolftól saját kezelésbe vette az intézményt a város. (Hogy aztán majd a második világháború előtti legnagyobb panama legyen a dologból.) Az 1935 körüli vagy picit későbbi kiadást igazolhatja – sajnos a kiadványon sem kiadó, sem évszám nem szerepel -, hogy a prospektusban már látható Borbereki Kovács Zoltán Verseghy-mellszobra, ami 1934. szeptember 30-án került a szálló melletti parkba.

Ma olvasva a kiadvány minden oldala tartogat valami csemegét. Az első oldalpáron például megtudhatjuk, hogy Szolnok Budapesttől vonattal csak másfél óra, autón pedig „az újonnan épített modern beton autóúton alig 100 km”. De a városnak van hajóállomása is a Tisza folyón, a szálló pedig pompás üdülőhely, hiszen egy 10 holdas árnyas park közepén helyezkedik el. Továbbá a 957 méterről feltörő gyógyvize kiválóan alkalmas „gyomorsavtúltengés, gyomorfekély és asztmatikus megbetegedések, valamint reuma, csúz, köszvény és ischias ellen”. Mindez természetesen németül is ott van egy olyan térkép alatt, aminek a középpontjában Szolnok található.

A városról megtudhatta az idegen, hogy nevét Zounuk vezértől nyerte (Kr. u. 1050), de már az ősidők óta lakott, amit jól bizonyít a 7 kilométerre lévő Kucorgó-halom alatt talált, 3500 éves, kőkorszakbeli lelet. (Ez a 19. században Tószeg közelében feltárt, Kelet-Európa legelső, megvizsgált bronzkori lelőhelyére utal.) De olvashatott a korabeli utazó arról is, hogy a hadak útján fekvő város addig hétszer pusztult el (azóta jóval többet számolunk). Ami pedig 2022-ben igazán meglepő, hogy a prospektus szerzője egy bekezdésben említi Damjanich tábornok 1849-es győztes csatáját és azt, hogy „itt küzdöttek három hónapon át, 1919. május 3-tól augusztus 3-ig, a magyar kommünardok a bevonulni szándékozó román csapatokkal”. Miközben a prospektusban látható a szálló árkádja alatt egykor álló Kommün áldozatainak emlékművéről készült fotó is.

Az egykori utazót vagy utazni vágyót ennél persze sokkal jobban érdekelhették az olyan fontos információk, minthogy a legmodernebb berendezésű egy- és kétágyas szobák, valamint „appartement-ok” várták a vendégeket, amelyekben vízfűtés (magyarul központi fűtés), hideg-meleg víz is megtalálható volt. A szállóvendégek kényeztetéséről pedig „terrasz, gyönyörű kilátás a kies parkra és Móricligetre” (Tisza ligetre) gondoskodott. Az pedig igazi extrának számíthatott, hogy saját „autogarage” is szerepelt a kínálatban, bár el nem tudom képzelni, ez hol lehetett az épületben vagy a környékén. Az mindenesetre biztos, hogy 1935 körül az egyágyas szoba, legalább 3 napi igénybevétel esetén 3 pengőbe került, amit a napi „penzió” – azaz a teljes ellátás – további 6 pengővel dobott meg. Tehát megénekelt „havi 200 pengő fixből” akár 20 napig is lehetett magányosan nyaralni Szolnokon.

De mit lehetett a harmincas években Szolnokon csinálni? Azon kívül, hogy a Tisza szállóban nemcsak remek gyógyvíz – akár orvosi felügyelettel -, de kiváló magyar, francia konyha is rendelkezésre állt halspecialitásokkal. Hát például minden este „elsőrangú” zene szólt az étteremben, szombatonként – de kívánság esetén akár minden nap – pedig táncestek várták a Szolnokon nyaralókat. Akik a pompás kőszínházban és a két közeli premier mozgószínházban (melyik lehetett a Nemzeti mellett a másik?) is szórakozhattak. De nem feledkezett meg a prospektus a teniszezési lehetőségről, a Tiszán lévő két strandfürdőről, a motoros és vitorlás (!) csónakkirándulásról sem. Sőt Szanda nyaralótelepre (?) és a tószegi ásatásokhoz is ki lehetett ruccanni. Az igazi különlegességnek pedig a Szolnoki Művésztelep felkeresése kínálkozott, ami „műértők számára elsőrangú érdekesség és műélvezet”.

Hát ki tudott ellenállni egy ilyen korabeli „invitálásnak”? Ráadásul elő- és utószezonban még félárú vasúti kedvezmény is járt annak, aki a szolnoki Tisza szállóban és gyógyfürdőben pihent.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (19.): Baross utca

A modern Szolnok megszületésével egyidős ez az utca, amelynek egy része évtizedeken keresztül országos és nemzetközi főútvonal is volt. Két egymástól jól elkülöníthető szakaszból áll, és joggal viseli az egykori vasminiszter nevét. Szolnok elmúlt százötven évének lenyomata.

Vendégposzt: A Tisza-tavi térség lehetőségei

A kulturális ágazat hazai fejlettsége - a felmérések szerint - elmarad az EU átlagától. Ebből a szempontból a Tisza-tavi térség hátrányosabbnak minősíthető. A különbségek kiegyenlítésének eszköze lehet a kulturális infrastruktúra fejlesztése. Pálmai Éva, projektfejlesztési szakértő a Tisza-tavi térség kulturális turisztikai és örökségvédelmi fejlesztésének lehetőségeiről értekezik.

Három szállodánk

Nemzeti, Tisza, Pelikán. Három korszak, három szálloda Szolnokon. Nemcsak az a közös bennük, hogy jelenleg egyik sem eredeti funkciója szerint működik, hanem az is, hogy a megnyitásuk és fénykoruk idején hotelen kívül, más, a város szempontjából fontos feladatot is elláttak.

Szolnoki házak (14.): Tisza Szálló (2.)

A Tóth Tamás park, a Ferenczi József rakpart és az Erzsébet királyné park által közrefogott telken 1928-ban nyitotta meg kapuit Szolnok harmadik belvárosi szállodája, a mai napig működő Tisza Szálló. Az elmúlt 84 évben sok mindent, például több címet is látott az épület.