Az egykori szolnoki vár területén is több száz alkalommal ünnepelhették már a húsvétot, miként az is biztos, hogy a város plébánia temploma lassan kétszáz éve fogadja a híveket. Igaz, a mai toronysisak még nincs százéves, ami a régi képeslapok korának a meghatározásában is segít.
Két kezünkön meg tudjuk számolni azokat a szolnoki épületeket, amelyek az 1848-49-es szabadságharc előtt már álltak. És ezek szinte mind templomok, vagy hozzájuk kapcsolódó, egyházi építmények. Az egykori szolnoki vár területén – amiről ugye azt gondoljuk, hogy a város legrégebben lakott területe – csak egyetlen ilyen építmény áll, mégpedig a korábbi romokból 1822-24 között felépített vártemplom. Erről a legtöbben azt tudják, hogy az 1919-es magyar-román összecsapásokban súlyos találatot kapott, aminek a következtében a templomtorony bezuhant az épület belsejébe. Még soha se raktam egymás mellé a szolnoki vártemplomról készült képeslapokat, így eddig nekem se tűnt fel, hogy a jelenlegi toronysisak alapvetően eltér az eredetitől.
A fenti színezett fotó, ami özvegy Kissné kiadásában megjelent képeslapon maradt ránk biztos, hogy a román ostrom előtt készült, hiszen a tulajdonomban lévő anzikszot 1915. augusztus 21-én küldte Csehországba egy katona. A kép bal oldalán futó zöld kerítés talán a fotózás idején néhány éve már létező Szolnoki Művésztelephez tartozhatott, bár a templom bejáratától jobbra, a fák között szerintem még csak egy kereszt, és nem a Nepomuki Szent János szobor talapzata látható, ami ugye 1910-ben került erre a helyre. A másik, fekete-fehér képeslaphoz használt fotó viszont biztosan a két világháború között készült a Tisza bal partjáról, hiszen a birtokomban lévő változatot 1940. szeptember 14-én adták postára, miközben a torony süvege már más, mint a színes felvételen.
Gerő Ignác kiadásában is jelent meg képeslap a vártemplomról az első világháború előtt (bal oldali kép). Miként a két háború között a Nemzeti Újság Képes Műmellékletének kiadásában is közöltek fotót a csak 1928-ban létrehozott szolnoki egyházközségi szervezet plébániatemplomáról (jobb oldali kép). A kettőt együtt nézve egészen jól látszik a toronysisakok közötti különbség. A bal oldali mutatja, hogy 1919 előtt a toronyóra fölött még nem ívelt a sisak és a toronyfal találkozása, illetve a sisakból hiányzik a középső kitüremkedés, és a kereszt alatti kialakítás is teljesen más. Egyszer majd valaki biztosan elárulja, hogy alig pár évvel a torony ledőlése után miért nem az eredeti formában történt meg a helyreállítás.
A két világháború között készült fenti fotón két további dolgot érdemes felfedezni. Az egyik a Nepomuki Szent János szobor, ami ma már a templom háta mögött áll. Ugyanakkor már itt sem láthatóak a szobor két oldalán eredetileg álló angyalok, amelyek a XIX. század közepéről származó, még a torkolat közelében készült ábrázolásokon megvoltak. A másik, a templomtól jobbra, a távolban füstölő kémény, ami pedig nem más, mint az város villanytelepének a tartozéka.
Az utolsó kép, amit a templomról szeretnék bemutatni már a hatvanas években készült, és az akkor monopolhelyzetben lévő állami cég, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata jelentette meg. Az egy forint húsz fillérért árult képeslaphoz használt fotót a Szolnoki Művésztelep kertjéből készítették, és a buja növények miatt kicsit úgy néz ki, mintha valami faluszéli templom lenne. És nem a szolnoki Magyarok Nagyasszonya templom.
