2025.10.14. (kedd)

A vendég visszatér

A vendég visszatér

Dátum:

Alig egy évvel ezelőtt nyílt meg a Szapáry úton a Contador kávézó. Azóta nemcsak a helyét és a vendégeit találta meg, és méltán lett a város legsikeresebb ilyen műintézménye, de nekem úgy tűnik, az utcára is jótékony hatást gyakorol. Visszatérni érdemes.

Amikor egy évvel ezelőtt először írtam a Contadorról, komolyan gondoltam, hogy aki ide betér, az egy kicsit a Szapáry utca, az egykori szolnoki korzó felélesztéséért is kávézik. Nem hinném, hogy annak az írásnak a hatására lett sok híve a helynek, abban viszont biztos vagyok: a Contador az egész utcával jót tett, és tehet a jövőben is.

Nagyon sajnáltam, amikor 2012 végén bezárt az ezt a helyet kialakító Nosztalgia kávéház. Mert az is egy jól kitalált, kedves, barátságos kávézó volt. Pontosan olyan kis helyi üzlet, amilyeneknek a Szapáry utca egész hosszában nyílniuk és működniük kellene. Akkor azt hittem, a Nosztalgiával ezen a helyen megbukott a kávézó, a környéken pedig a pici üzletek álma. És láss csodát!

Az elmúlt hetekben, talán már hónapokban is sokadszor fordult elő velünk, hogy teltház volt a Contadorban. Mondhatják, hogy ez nem nagy kaland egy olyan hely esetében, ahol 10-15 ember fér el. Ám az itt működő előd és a Contador indulása utáni első időszakban erre nem kötöttem volna fogadást. Még akkor sem, ha óriásplakátok és ezer reklám hirdette volna a városban a hely megszületését és működését. Ugyanis egy kávézó, ami nem egy trendi világmárka neve alatt fut, hagyományos marketing eszközökkel nem tehető sem ismertté, sem kedveltté. Az ilyen helyek esetében egyetlen reklám működik: a szájhagyomány.

Ahhoz pedig szerintem az kell, hogy kellemes legyen a hely. A Contador esetében a berendezés, a színek, a fények ehhez adottak. Kell aztán az a jó termék, vagy kínálat, amik miatt érdemes ide betérni. Nem vagyok nagy kávéfogyasztó, szakértő meg pláne nem, de azért azt még én is érzem – és látom – hogy ez is rendben volt és van. Ám még így se lehetne garantálni az életben maradást. És nem az ár a következő lényeges tényező. Holott, ismerve a láncok és a fővárosi árakat, itt erre sem lehet panasz. A siker záloga szerintem az emberi tényező.

Ettől lesz egy kávéház valóban olyan otthonos, mint ahogy a XX. század első felének nagy magyar írói megénekelték. Ahol ismernek, ahol szóba elegyednek a vendéggel, ahol beszélgetni lehet, sőt még a bolond kéréseket is teljesítenek csak azért, mert úgy éreznéd jól magad. Ahol nem személyzet hozza a kávét, hanem kedves ismerősök.

Úgy tűnik, a Contadorban mind többen találják ezt meg, így egyre többeknek a kedvenc kávézója Szolnokon. Ami kiváló alap lehet ahhoz, hogy a Szapáry út üres vagy még kialakítható helyiségeit újabb és újabb üzletek, akár kávézók szállják meg. Mert bár nem illik ide a hasonlat, de leírom: a kis szemét vonzza a többi szemetet. Vagy, hogy passzoljak: a kávé illata sokakat ide csábíthat.

Érdemes engedni ennek a csábításnak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szomorú Tünde

És én is. Mert olyan jó lett volna csupa jót tapasztalni és írni Szolnok egykori legendás cukrászdájáról, a Szapáry úti Tündéről. De egyszerűen nem írhatok mást, minthogy foroghatnak a sírjukban az alapító Kádárok, és a későbbi Tündés dolgozók. Nekünk pedig csak a remény maradt.

Ebéd zongorával

A vasárnap déli foglaltság alapján azt hiszem, sok szolnokitól kapott már piros pontot az Alcsi Holt-Tisza Étterem. Korábban már itt is megemlékeztünk róluk. A második terítést elsősorban Bánfi Miklós, Szolnok talán utolsó bárzongoristájának ebédhez felszolgált játéka indokolja.

A Tündébe ért a fekete macska

A pisztáciás croissant-juk levett a lábamról. A belső építészükről viszont lesújtó a véleményem. A habos isler azonban kiváló, ám ez nem feledteti a homlokzatot. Két régi kívánságomat is teljesítették. Így minden kezdeti berzenkedésem ellenére szurkolok a Tündébe költözött Black Cat-nek.

Az én pékem

A jó pékség ugyanolyan fontos része a városnak, mint a kávéház, a könyvesbolt, a virágos vagy éppen az a cukrászda, amit a magunkénak mondunk. Ezek a jóízű, szerethető, de csak itt értelmezhető vállalkozások visznek életet a házak közé. Most elárulom, melyik az én szolnoki pékségem.