A világ egyetlen Baumhorn Lipótot ábrázoló szobra Szolnokon áll, holott a magyar zsinagógaépítészet legkiemelkedőbb alakjaként tartják számon, templomai pedig szerte az egykori Monarchia területén megtalálhatóak. Simon Ferencnek köszönhetően 2005 óta figyeli szolnoki alkotását.
Meg voltam győződve arról, hogy az 1860-ban Kisbéren született Baumhorn Lipótnak több helyen is emeltek szobrot az elmúlt évtizedekben. Merthogy a Bécsben tanult építész az egykori Monarchia több városában is otthagyta kézjegyét, és mint a róla szóló cikkekben olvasható, a magyar zsinagógaépítészet legfontosabb alakjaként tartják számon. Sőt, az 1899 és 1903 között Szegeden épült zsinagógáját sokan a világ egyik legszebb izraelita templomaként emlegetik. Ráadásul Szegeden több középületet és bérházat is tervezett, így azt gondoltam, hogy szülő- és halálozási helye mellett a napfény városában is áll valahol szobra. Tévedtem.
Éppen ezért még nagyobb becsben tartom a Szolnoki Galéria – az egykori szolnoki zsinagóga – és a Tisza mozi épülete – az egykori hitközségi iskola, részben ma is imaház – között 2005. július 5-én felavatott szobrot. Feltételezem, hogy az akkor 83 éves Simon Ferenc a Szolnoki Galéria aktuális felújításához kapcsolódóan kapott megbízást a szobor elkészítésére, amit annak idején Bozóki András kultuszminiszter jelenlétében az alkotó, a megyei közgyűlés korabeli alelnöke és Horváth László, a múzeum igazgatója avattak fel.
Érdemes jobban megnézni Simon Ferenc Baumhorn Lipótról készült portréját. A szobrászművész az alkotás idején elmondta, hogy nagyon nehezen talált ábrázolást a neves építészről, így az azóta is ismert egyetlen fotója alapján dolgozott. Ami minden bizonnyal az első világháború után készült, és azon Baumhorn már egy beérkezett, lenyugodott polgár. Aki mellszobrán, Simon Ferenc zseniális ötletének köszönhetően nem mereven előre néz, hanem diszkréten felpillant egyik alkotására, a szolnoki zsinagógára.
Baumhorn Lipót egyébként 1888-ban nyerte el élete első zsinagóga tervezési megbízását, még Lechner Ödön irodájának munkatársaként. Az esztergomi megbízást aztán a fiumei, a nagybecskereki és a temesvári izraelita templomok tervezésére vonatkozó felkérés követte, amelyeken erősen érződött a mester itáliai útjainak hatása. A szolnoki zsinagóga tervezésének jogát 1897. április 22-én kapta meg a hitközségtől, hogy aztán a következő év tavaszán el is induljon az 51 ezer forintos építkezés. És miközben még dolgoztak a szolnoki épületen, Baumhorn Lipót már az élete fő művének tartott szegedi zsinagógával foglalkozott, amely 1903-ra készült el.
Baumhorn szolnoki épülete 1972-ben lett a Damjanich Múzeum része, új nevén a Szolnoki Galéria épülete. Közel négy évtizeddel később sikerült elérni, hogy alaposabban felújítsák, amikor szerencsére valakinek az is eszébe jutott, hogy emléket állítsanak a tervezőnek is. Az 1957 óta a Szolnoki Művésztelepen élő és alkotó Simon Ferenc (1922-2015) felkérése kézenfekvő lehetett, ami egyben azt is jelentette, hogy a művész tizenötödik, Szolnokon látható alkotását készíthette el. Az ő keze munkáját dicséri a szolnoki Bartók, Kodály, József Attila portrék, Hetényi Géza szobra vagy éppen a néhai 633-as oldalán Petőfi domborműve. De Simon Ferenc alkotásai a Tiszaparti Gimnázium előtt álló, illetve a Vegyiművek sportpálya közelében kuporgó lányalak is. Ám egyedül az egykori zsinagóga előtt álló, fekete gránit talapzatra helyezett, bronzmellszobra az, amiről kijelenthetjük: témájában, a megmintázott személye miatt az országban és a világban is egyedülálló.
(A cikk megjelenése után érkezett hozzászólásból derült ki, hogy a szobornak helyet adó kis teret és a talapzatot Dombi Gábor tervezte.)
