Meglepődtem, hogy alig két évtizeddel a magyarországi motorizáció indulása után Szolnokon is elindult az autóbusz-közlekedés. Mi több, a két világháború között, több szereplő is próbálkozott ezen a piacon. Honnan tudom? Találtam egy aprócska, de érdekes kiállítást a buszpályaudvaron.
Az Igazából apa nem filmtörténeti alkotás, de szerethető. És drukkolok, hogy sokan megnézzék, mert akkor egy vidéki város nyer. A film ugyanis Kecskeméten játszódik, és gyönyörűek a városról bevágott képek. Mi reklámozhat jobban egy turistákra vágyó települést, mint egy közönségfilm? Hát egy jó közönségfilm.
Makk Károly új filmjéért legalább kétszer fizettem. Egyszer, amikor a közös kasszából támogatták az elkészítését, másodszor pedig, amikor vettem rá két jegyet a Tisza Mozi pénztárában. Azon az estén ketten láttuk az Így, ahogy vagytok című új magyar filmet. Azok sem vesztettek semmit, akik nem csatlakoztak hozzánk.
Két dolgot egészen biztosan tudok. Egy: Fehér Bélát olvasni kell. Kettő: A rendszerváltás regénye még nem született meg - lehet, nem is fog -, viszont a rendszerváltás környékének Magyarországát megmutató könyvek sorába el kell helyezni az Alszik a doki Betlehemben című kötetet.
Amikor először kaptam levelet a megyei hadkiegészítési parancsnokságtól, nem én voltam a legboldogabb tinédzser Szolnokon. Sőt, még az épületet is utáltam, ahonnan aztán éveken keresztül jöttek a trikoloros szélű levelek. Talán ezért is vagyok elfogult azzal a kiállítással, amit ott rendeztek be, ahol egykor alsógatyában vártam a sorozóbizottság döntésére.
