A Nyugati nyaralás című új magyar mozi szerintem generációs film. Nekem visszahozta ugyanis a nyolcvanas évek balatoni vakációinak érzését. Ha illata is lenne, akkor a lángos, palacsinta, vasúti restik, Trabik és Mercik közös kipufogó szaga is megelevenedne. Ezzel együtt egy nyári kaland.
Csákvári Krisztián, Cseke Lilla Csenge, Polgár Kristóf. Három fiatal, akik parádésan viszik a hátukon a Szigligeti Színház idei első bemutatóját. A Keresztes Attila rendezte Liliomfi nemcsak méltó, hanem reménykeltő színházavató elődás is. Ígéret az új helyen, újakkal, valami újra.
Aki ismeri Papp Gábor Zsigmond legnépszerűbb filmjeit - a Budapest, a Magyar, a Balaton retrókat vagy éppen A szovjet levelezőpajtást - az nem csodálkozik azon, hogy a Bereményi kalapja című dokumentumfilmben is csak a szépre, a kellemesre emlékeznek a megkérdezettek és az alkotók.
A tuti filmsiker világszerte alkalmazható fogásai: gyerekszereplő, népszerű, a nézőket már a nevével is moziba csábító főszereplő, ügyesen megvágott előzetes. Ezek felülírhatják azt a problémát is, hogy az első percétől tudja a néző, mi lesz a film vége. A Szia, Életem! mindezek ellenére vállalható.
Életkor függhet, kinek a Talpunk alatt fütyül a szél, kinek a Kopaszkutya, kinek - mint nekem - meg a Gengszterfilm a meghatározó Szomjas György rendező életművéből. Ami tavaly sajnos lezárult, de Jávorszky Béla Szilárdnak köszönhetően immár kézbe is vehető. Két szolnoki vonatkozással.
