A nyolcvanas évek közepén már szolnokiként talán máshogy emlékszem a rendszerváltás előtti időszakra, mint a főváros belső kerületeiben élők. Besúgó nem voltam, és azt sem tudom, jelentettek-e rólam, viszont az biztos, hogy az HBO első hazai fejlesztésű sorozata, A besúgó nekem nagyon bejön.
Csak kottából lehet jól énekelni, vagy hallás után a magunk örömére is? Bár a Katonafeleségek című, még 2019-ben készült, de a magyar mozikba csak most került angol filmnek nem ez a legfontosabb kérdése, sírás közben ezen is el lehet gondolkodni. Elsőrangú film megy a Tisza moziban.
A Szolnokon is eddig csak egyszer játszott Csoportterápia film forgalmazói logikája érthetetlen. Elkészült egy minden porcikájában vállalható, mai, zenés, magyar film, erre azt várják, hogy majd valamelyik tévé bemutatja. Miközben kiváló nyári mozi lehetne. Régen hallottam nézőket így nevetni.
Két és félezer év alatt a lényeget tekintve nem változott semmi, így Szophoklész Antigonéja ma is aktuális. De egyáltalán nem csak iskolásoknak szól. A Szigligeti adaptációja persze főleg a diákokra fókuszál, ami nem baj, hiszen ez a rövid, mégis ütős előadás "kapudrog" lehet a színházhoz.
Aki már egyszer is rocsózott a Tisza-tó öbleiben, megkerülte bringával a tavat vagy rácsodálkozott a természet szépségeire ott, annak nem az a kérdés, miért éppen, hanem, hogy végre mikor. Ehhez pedig kitűnő segítség lehet a Tisza-tó, ember alkotta paradicsom című útikönyv.
