Van, hogy az iskola sem vállalkozik többre, mint a gyerekek megőrzése. Olykor ennek is lehet örülni. De színházban hasonlót látni? Balázs Péter utolsó rendezése igazgatóként nem hazudtolta meg önmagát. A Déryné ifjasszony az elődök és a színház előtti tisztelgés minden lehetőségét kihagyja.
Lassan egy éve nincs színház, se mozi, meg kiállítás sem, pláne koncert vagy fesztivál, így lassan az Eső az utolsó vírus előtti módon létező kapocs a kortárs kultúra újdonságaihoz. Vaskos a friss szám. Több benne a próza, mint a vers. Körmendi Lajos Barbaricum-a a Köpönyeg.
Keresek egy képet. Majdnem negyven éve készült Velemben, apai nagyanyám és Törőcsik Mari mosolyognak rajta egymásba karolva. "Itt állok teljes úti kosztümben..." Amikor felöltözve várok a többiekre, hogy végre induljunk, gyakran mondom ezt, közben belül Törőcsik Marit hallom.
Szerintem minden szolnoki járt már turistaként legalább az egri és a budai várban. A szolnokin viszont legfeljebb átmentek. Persze ez a vár nem hasonlítható az előzőekhez, viszont tavaly óta szabadtéri kiállításon felfedezhetjük a Zagyva és a Tisza torkolatánál egykor állt erősséget.
A Hild téren, a színes ajtók mögött a szolnoki vasút történetéről lehet érdekességeket olvasni. Az Aba-Novák főbejáratát Kondor Balázs vasúti magángyűjteménye torlaszolja el. Az Agóra kirakatában a Stadler terepasztalát nézegethetjük. Nem így képzeltük a tizedik, szolnoki vasútmodell kiállítást.
