Remélem, hogy a Véletlenül írtam egy könyvet című új, magyar, családi film nemcsak újabb nézőket csábít (vissza) a hazai mozikba, de sokakat rávesz az írásra is. Mert az írás az olvasással kezdődik, mindezek pedig elősegítik az értelmes beszélgetéseket. Ráadásul ez a film sok tekintetben szép is.
A Légierő Zenekar Szolnok 55. születésnapi koncertje remek lehetett volna, ha nem a Szolnok 950 nyitógálájának adják el. Ennél a zenekar, a fellépők többsége és Szolnok is többet érdemelt volna. Az üzenet egyértelmű: az ötlettelenség, a megúszás és a pitiánerség gyűri maga alá a jubileumot (is).
A rendszerváltás körüli Lengyelország elevenedik meg a Kincs a múltból című német-francia filmben, amit sok mindennek lehet nevezni, kivéve a filmismertetőkben olvasható "vígjátéknak". Az apa-lánya road movie egy magyar szemmel is érdekes és kérdéseket felvető történet.
Van olyan csapnivaló humorista, akiről állami emlőn hizlalt producerek elhitetik, hogy vállalható forgatókönyvíró, aminek következménye Demjén Ferenc életművének lábbal tiprása közpénz százmilliókból. A jegyet váltó közönség mellett csak a jobb sorsra érdemes színészeket sajnálom.
Nincs szükség púderre! A Család ellen nincs orvosság című darab Szolnokon csak egy térdcsapkodósra kalibrált komédia. Szó sincs mélységekről, csak hazugságspirál okozta félreértésekről, amiken nagyon jól fog szórakozni, aki csak kikapcsolódni ül be a Szigligetibe. De nem vagyunk egyformák.
