Nyíltszíni taps, hosszú nevetések, a végén pedig elkapott mondatok a ruhatárnál: "ez jó volt". A színpadon szinte folyamatos hangoskodás, veszekedés, ütődöttség és intrika. A történet szerint egészen egyszerű emberek a XVIII. századi Itáliában. Vagy itt és most?
Amennyire A kaktusz virága nem akar mélyen szántó gondolatokat közvetíteni, annyira tesz erre sikeres kísérletet a Szín-Mű-Hely idei első premierje, az Utazás az éjszakába. Ha valaki nemcsak nézője, de részese is akar lenni egy előadásnak, nézze meg!
Két és fél méteres betonfal, három méter vastag födém. Csak felrobbantani lehetne. De kár lenne érte, hiszen a vasútállomás környékén fél évszázada indult átépítés első eleme ma a Légoltalomtól a katasztrófavédelemig gyűjtemény otthona. Ami egyedülálló az országban.
A kaktusz virága a szórakoztató színház egyik klasszikusa. Nem akar mélyen szántó gondolatokat közvetíteni, csupán egy este kikapcsolni és nevettetni. A francia szerzőknek köszönhetően vannak benne jó szerepek, a Szenes-Nádas párosnak meg hála, ismerős dallamok.
Ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, számomra is valamennyi olyan könyv nóvumnak számít, ami korábban nem került a kezembe. Így akár egy kilenc évvel ezelőtt megjelent helytörténeti kötet is az újdonság erejével tud hatni és örömet okozni. Főleg, ha nemcsak a téma, de a megírása is kiváló.
