Filmet természetesen bármiről, bárhol és miként a magyar valóság mutatja, bármennyi pénzből is lehet csinálni. A jó filmhez ezeknél azonban jóval több kell, és Hajdu Szabolcs immár másodjára bizonyítja, hogy kevésből, kis helyen is tud remekelni. Most például életközepi válságról.
Kinyíltak a határok, de sokunknak üres volt a pénztárcája. A rendszerváltás meg a következő évek személyes történelmeinek egyik nagy ellentmondása. Számomra csak Csáki László egészestés, rajzolt "dokumentumfilmjéből" derült ki, hogy sokaknak a Kék Pelikán jelentette a megoldást.
Tudtam, hogy szórakozni és nevetni megyek a Szigliget Színház utolsó bemutatójára az évadban. Azt azonban nem gondoltam, hogy a Függöny fel! harmadik részén már fájni fog a sok röhögés. Néhányszor még meg fogom nézni, mert idővel és minden előadással csak jobb lesz ez a komédia.
Ha kormánypárti vagy és jó hazafi, akkor tetszett a Most vagy soha!, ha meg ellenzéki és hazaáruló, akkor nem. Illetve, ha tetszett, akkor biztos, kormánypárti szavazó vagy, ha meg nem tetszett, akkor majd az ellenzékre voksolsz. Egy másik film jutott eszembe: Magyarázat mindenre.
Tíz év alatti gyerekek számára "kötelező" a Szigligeti Aranykulcsocska című előadása. Felnőttként lehet hozzám hasonlóan morogni néhány dolog miatt, de egyébként minden csúcstámadó színész és pedagógus előtt fejet kell hajtani. Mert ez az Aranykulcsocska a jövő színházához vezet.
