Amennyiben valóban olyan lesz az új esztendő, ahogy kezdődik, akkor Szolnoknak a kultúra terén idén nem lesz oka a panaszra. Ha pedig valóban hagyományteremtő szándékkal jött létre a Magyar Tánckoncert, akkor bízhatunk abban, hogy ettől kezdve mindig jól indulhat az évünk.
Minden mérlegnek két serpenyője van. Esetünkben az egyikbe az kerül, hogy a Hetényi kórház 115 évét bemutató könyv egy megkerülhetetlen helytörténeti alkotás. A másikba viszont az, hogy ha már futotta egy ilyen kivitelű kötetre, ráfért volna egy alapos szöveggondozás és korrektúra.
Tudom, kevés olyan "őrült" akad, aki eddig négyszer látta a szolnoki Jézus Krisztus Szupersztárt, és már az ötödikre is megvette a jegyét. Azon viszont nagyon csodálkozom, hogy az első decemberi előadáson üresek voltak a pótszékek. Vannak, akik nem tudják, mit hagynak ki?
Nincs ebben az előadásban mélyenszántó gondolat, színháztörténeti bravúr, eget rengető rendezés. Ez csupán egy könnyű francia limonádé, amiben lubickolnak a színészek, és ami kétórányi felhőtlen szórakozást nyújt. Rengeteg röhögéssel.
Jobb, mint eredetiben. Akár ezzel a szlogennel is reklámozhatná a Megyei Levéltár a legújabb DVD-jét, amelyen háromszáz év, háromszáz, általuk őrzött - tehát megyei vonatkozású - kéziratos térképének digitalizált változatát jelentette meg. A múlt és a jövő megunhatatlan találkozása.
