Gyönyörű lett a megyei rendőrkapitányság Baross utcai épülete, az 1914-ben átadott, egykori polgári fiúiskola. Kár, hogy az utcai kerítésre már nem futotta. Persze, értem, hogy a projekt szigetelésre és ablakcserére szólt. Ez azonban a külső szemlélőben nem változtat azon, hogy a Baross utcai előkert a romos kerítéssel igénytelen. Nem volt még valahol pár százezer forint? Vagy a vállalkozónak nem fért volna bele? Ha nincs uniós kerítésfelújítási program, akkor a szép épület előtt marad a romos kerítés?
Korábban arról volt szó, hogy idén májusban elkezdődik a 40 éves szolnoki vasútállomás felújítása. Ráférne, de nem kezdődött el. Hacsak azt nem tekintjük felújításnak, hogy a peronokon pár hónapja világoskékre festett padokat átfestették sötétkékre. Vállalhatatlan minőségben. Van ahová nem jutott sötétkék festék, így kivillan a világos. Igaz, az összkép - sajnos - illik a pusztuló vasútállomáshoz, Szolnok egyik kapujához.
Vagy szemétből van sok, vagy kukából kevés. Avagy a fa közelebb van, mint a kuka. A szellemileg korlátoltak meg nem tudnak különbséget tenni a kuka és a fa között. Az 1-es parkoló postához közelebbi részén található ez a kukának használt fa. Hogy van-e összefüggés az ottani éjszakai bandázások és a fa kukának nézése között, persze nem tudhatom. De ez így nagyon nem menő.
"A Molnárfecske-telep Szolnok legjelentősebb természeti értéke, az épített környezet és a természet együttélésének szép példája. Az ország legnagyobb ismert fészkelő telepe 1980 óta védett. A legtöbb fészek a Ságvári Endre körúton található..." Fészket még találtam, fecskét is láttam, de a védett telepre utaló emléktáblának jó ideje nyoma veszett. Igaz, nem a Ságváriról, hanem a Boldog Sándor István körútról, a piac közeléből. Nesze neked értéktár!
Már megszoktam, bár elfogadni sosem fogom, hogy nálunk soha, semmire nincs pénz. Pedig a lassan elpusztuló bíróság felépítésére 1891-ben futotta. Az emeletráépítésre 1924-ban futotta. Valamikor a rendszerváltás előtt a felújítására futotta. Ez az épület adott helyet levéltárnak, egyetemnek, ügyészségnek és bíróságnak. Azaz történelmünk fontos része. De mi a jövő, ha nem futja a múltra?
