Szolnok korzóján, a Szapáry úton valamikor 1912 és 1917 között kivágták az összes fát, amiket aztán több tucat csemetével pótoltak. Szerintem a közművek építése lehetett ennek az oka, hiszen e képeslappá lett fotón úgy tűnik, gyönyörű úttest épült a korzó két járdája és leendő fasora közé.
Még néhány évtized és a Szabadság téri házak első emeletéig fog érni az út szintje? Merthogy ezen a minimum fél évszázaddal ezelőtt készült fotón még nagyjából fél méterrel lentebb jártak az autók, mint ma. Arról nem is beszélve, hogy a huszadik század elején a járda és a közút egy szintben volt.
Lakóhajó Szolnoknál a Tisza bal partjához kikötve. A Karcag vontatóhajó az árral szemben halad, mögötte a Tisza szálló, a református és belvárosi templom. Ám nem az a kérdés, mikor készült ez a képeslap, hanem, hogy Gizi 1954 nyarán küldhette-e üdvözletét a szolnoki úttörővárosból.
A szolnoki városháza - városi tanácsháza - két képeslappá lett fotójáról az utcai lámpák és a Kossuth tér növényzete alapján elsőre könnyen azt gondolhatnánk, hogy majdnem ugyanarról a helyről ugyanaznap készült. Ám, ha jobban megnézzük a két képet, akár tíz év is lehet a korkülönbség.
Egy Kassáról útnak indult szerelmes ifjú 1899 nyarán, Szolnokon vásárolt egy képeslapot, amit aztán Szabadkáról tudott elküldeni szíve hölgyének azzal a kínzó kérdéssel, hogy gondol-e rá, szereti-e. E kérdéseknek köszönhetően maradt ránk három szép fotó a 19. század végi Szolnokról.
