Az ehhez a képeslaphoz használt fotót szerintem Szigeti Henrik készítette a Szapáry utca végén egykor álló Kereskedelmi Bank második emeletén lévő műterméből 1912 és 1915 között. Aztán lett belőle fekete-fehér, majd színes anziksz, amiket az első világháborúban postáztak Szolnokról.
Lassan homályba vész, hogy a Táncsics út végén, ahol ma a Zounuk ispános szökőkút áll, 1956. október 26-án a szolnokiak - köztük jópár középiskolás - ledöntötték a "szivart", azaz a szovjet hősi emlékművet. Ez az érdektelennek tűnő képeslap a "szivar" talapzatának további sorsáról mesél.
Korán kitavaszodhatott 1905-ben Szolnokon. Szigeti Henrik, aki akkor már közel másfél évtizede volt a város megbecsült fényképésze, azon a tavaszon kitekintett új műterme ablakán, és megörökítette a város főutcáját. A lábai, és így a szemünk előtt, a fák árnyékában az a mai Kossuth utca.
Az ideiglenes szolnoki Tisza-híd lábánál lévő strand 1950-es állapota izgatott a címlapon lévő képeslapon. Aztán úgy alakult, hogy egy hasonló, másik anzikszot is kaptam, és kiderült: szülők és gyermekük levelezése került hozzám. Nem teljesen világos, miért használtak szolnoki lapot.
A hatvanas évek második felében örökítette meg valaki a Ságvári körutat a piacnál. Akkor még nemcsak a piaccsarnok hiányzott, de a Centrum pavilon, a Centrum áruház és a Vízügyi székház is csak tervasztalon létezett. A Madarassy-domborművek ott voltak a körúti házak bejáratai felett.
