A Csongrád nevet viselő gőzhajó nagyjából a Tisza szálló és a Tiszavirág-híd között horgonyozhatott 1961 nyarán, amikor ez a képeslappá lett fotó készült róla a szolnoki Tisza-parton. Egyébként ez az a hajó, amelyet a 1933-ban a Széchenyi-emlékhajóút alkalmával is használtak.
Tévedtem. Eddig azt gondoltam, hogy a szolnoki főutca és a Csarnok utca sarkán 1973 karácsonyáig álló Madas-ház később épült, mint a bauhaus stílusú nagypostánk. Aztán megvettem ezt a balatoni nyaralást tervezgető 1937-es képeslapot, és jobban megnézve kiderült: rosszul tudtam.
Kislányok mezítláb, az asszonyok mellett kosarak, a 68-as obeliszk oldaláról pedig "hiányzik" egy tábla. Az 1914-18-as háborúé. Mert amikor ezt a fotót készítették, még senki sem gondolhatott arra a táblára, miként arra sem, hogy alig egy emberöltő múltán már Hermész sem vigyázza a teret.
Ha megtaláljuk ezen a több mint ötvenéves fotón a szolnoki nagypostát, akkor egyértelmű lesz, hogy a városnak melyik részén járunk. A néhai Csarnok és Pillangó illetve a ma is létező Jászkürt és Baross utcákat látjuk 1971-72 körül, amikor már épült a Pelikán szálló és a vízügyi irodaház.
A kirakatok és a járókelők ruhái alapján, a második világháború előtt bármelyik magyar város bevásárlóutcáján járhatnánk. Azonban ezen a képeslapként fennmaradt fotón a szolnoki Gorove utca 14-22. számú házak üzletei láthatók, köszöngetően a jobb szélen lévő Faragó könyv- és papíráruháznak.
