E képeslappá lett fotón látható épület ma is áll a Hunyadi és a Dobó utcák sarkán, csak éppen egy nem túl szép emeletet húztak rá. A "Nallábú" Víg József üzleteiről minden bizonnyal reklámcélból készült e képeslap, aminek a birtokomban lévő példányát egy baka küldhette feleségének.
Fél évszázada még vagy húsz bódéból illetve az alkalmai árusoknak meghagyott placcból állt a szolnoki piac az Ady Endre út és a Ságvári körút sarkán. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat (43-as ÁÉV) fotósa a vásárcsarnok építése előtti kora tavaszon készítette ezt a képet.
Bízom benne, hogy a blogSzolnok olvasóinak a hely megjelölése nélkül is egyértelmű, hol készült ez a képeslappá lett felvétel. Aminek az igazi érdekessége egyrészt a háború előtti tiszai strand megörökítése, másrészt, hogy amikor ezt a lapot postára adták, a szép szolnoki híd már nem létezett.
Az ennek a minimum 117 éves képnek a bal szélén feltűnő gőzhajó valószínű, hogy soha sem volt látható Szolnokon. A folyó partján álldogáló kalapos úr viszont olyan, mintha már másik múlt század elejei szolnoki képen is megörökítették volna. A Hajdúságból a Vajdaságba tartott e képeslap feladója.
Akármilyen hihetetlen is, de az itt látható fotó nem 2009-ben, a néhai Damjanich uszoda bontásakor készült, hanem nagyjából hatvan évvel korábban, Szolnok második (!) uszodájának az építésekor, 1948-ban. A mai Béres sétány gesztenyefái is fiatal csemeték még. Kép egy családi albumból.
