Lassan háromszáz éve tarthatnak húsvéti szertartásokat a szolnoki Tisza part közelében, a Belvárosi Nagytemplom több évtizeden át épülő falai között. Bő százhúsz éve a képeslapoknak köszönhetően a Szolnoktól távol élők is láthatták, milyen a város legnagyobb temploma. Három kép.
Valamikor 1906-ban vagy 1907-ben lehetett az a piaci nap, aminek a végén, a Steiner-házból valaki megörökítette Szolnok főterét. A városháza előtt zsákokkal megrakott szekerek, a mai könyvtár oldalában szétrakott kosarak. De már macskaköves az út, van közvilágítás és hirdetőoszlop is.
Hol járunk? Szolnokiként könnyű válaszolni, de ez a lap nem az itt élőknek készülhetett. Mi az, ami ma már hiányozna egy ilyen beállítású fotóról? Nem a fák mögött megbújó, régi színházi tömbre gondolok. És, ha már kérdések. Miért gondolta valaki, hogy ez a tízemeletes vigye Szolnok hírét?
Ez a fotó 1912 nyarán készülhetett Szolnokon. Radnai Béla az év március 19-én felavatott Damjanich-emlékműve látható rajta, illetve a művésztelep fái mögött a Vártemplom. Meg egy rövidnadrágos kisfiú egy férfival. Lehet, hogy nem véletlenül maradtak meg a szolnoki Kissné képeslapján.
Aki 1909. szeptember 3-án megírta ezt a szolnoki képeslapot, az akkor már csak a Pfaff Ferenc tervezte új állomás épületét láthatta. Mivel az épület középső szárnyát az év április végén nyitották meg, ez a fotó a két dátum között készülhetett. De akkor mit keres rajta a sínek fölötti facsarnok?
