Nem Alföld, hanem Alföldi áruház volt a neve annak az üzletnek, ami az egykori Nerfeld-palotában működött, még mielőtt az Centrum-sarokként rögzült volna a helyiekben, a mai Árkád helyén. Bő fél évszázad története a Szapáry, vagyis Ságvári úton. Szolnokon járunk 1964 körül.
Egy Horváth vezetéknevű fotós a Szigligeti könyvesbolt mellől készítette ezt a felvételt a Beloiannisz és a Ságvári utcák kereszteződéséről. Egy hűvösebb, késő nyári napon, esetleg kora ősszel, szerintem 1964 táján. Dél körül járhatott, úgy tippelem, szombaton. És a mából nézve bármilyen hihetetlennek is tűnik, a fotóból egy színes, szolnoki képeslap lett. Ami akkoriban még ritkaságságnak számított. De segítségével körülnézhetünk a város közepén, bő fél évszázaddal ezelőtt.
A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának dolgozó fotós a Kindlovics-bazár mellől dolgozott, nagyjából onnan, ahol ma a Lipóti pékségbe lehet bejutni. Más fotók és képeslapok alapján úgy gondolom, hogy a fotózás pillanatában ott akkor még a város egyetlen – de legalábbis legnagyobb – könyvesboltja működött Szigligeti néven. Az utcát pedig Ságvári utcának és nem körútnak hívták, hiszen a Tisza parttól induló és Várkonyi térig érő új közterület két vége még nem volt összekötve.
Ezt abból gondolom, hogy a mai Boldog Sándor István és Kossuth utca sarkán álló, nem sokkal a fotózás előtt átadott, modern lakóház nyugati fala árnyékban van. Mégpedig az 1907-ben felépített és 1963-64 körül elbontott Kereskedelmi Bank szecessziós épülete vet rá árnyékot, aminek a sarka kicsit be is lóg a képbe. Nem sokkal később bontották el, hogy helyet csináljanak a körút összenyitásának, illetve majd egy jó évtizeddel később a városon átvezető 4-es főút korszerűsítésének.
Egyébként egészen hihetetlen, hogy szombaton délben – a leengedett napellenzők alapján az üzletek még nyitva vannak – egy autót se látni a képen. Ott, ahol akkoriban is átvezetett az ország egyik legfontosabb főútja, ráadásul Szolnokon a hatvanas évek elején már majdnem negyvenezren életek. Egy padnak támasztott kerékpár meg egy magányos motoros az összes jármű, amit ki lehet venni a képen.
Ami az akkori Szolnok legfontosabb üzleteit mutatja. A mai farmerbolt helyén ugyanis ott a rádió és televízió szaküzlet, ami a hatvanas évek elején legalább olyan csoda és különlegesség lehetett, mint mondjuk a kétezres évek környékén a mobiltelefon szaküzletek. Rádiója már sokaknak volt a Kádári konszolidáció hajnalán, de tévézni még összejártak a szomszédok, vagy a vállalati klubban nézhette a hírközlés új csodáját az, aki ilyesmire vágyott. A nagy többség pedig csodájára járhattak annak a sarki boltnak, ahol a sokak által még csak áhított készülékeket árulták egy melós több havi fizetéséért.
Mellette ott az óra és ékszerbolt, ami emlékeim szerint sokáig ugyancsak egyetlen volt a városban, és utódja pár hónappal ezelőtt szűnt meg azon a helyen. Az utca túloldalán, lényegében a kép középpontjában pedig az Alföldi áruházat láthatjuk, pontosabban a Nerfeld-palotát, aminek a földszintjén Szolnok akkor egyetlen, több profilú kereskedelmi egysége működött.
Őszintén bevallom, eddig azt hittem, Alföld volt a neve. Jobban megnézve ezt a képeslapot, korrigálnom kellett magam: Alföldi a pontos elnevezés. Ami az 1929-ben nyílt Nerfeld áruház helyén működött egészen 1969. április 11-ig, a nevezetes tűzig. Igaz, akkor már Centrumként emlegették. Érdemes egy pillantást vetni az Alföldi felirat fölötti erkély már-már szecessziós vasrácsára, vagy éppen a sarkon, az első emeletet díszítő szobrokra! Ezek nem a tűzben semmisültek meg, hanem majdnem egy évtizeddel később, amikor az Árkádnak helyet csinálva, elbontották ezt az alig fél évszázados alföldi palotát.
