Nem tudom, a kortársak miként emlékeznek, de számomra nagy elégtételt jelentett, amikor Szolnokon is megnyílt Skála áruház. Ehhez persze kellett az az elsöprő reklámkampány, amit a Demján vezette cég akkoriban prezentált. Az áruház fénye még tíz évvel később is „ragyogott”.
Ne legyünk tapintatosak: valljuk be, hogy ez egy rettentő rossz minőségű kép! Azt hiszem, ilyen fotóból már csak akkor lehetett Magyarországon képeslap, amikor megszűnt a Képzőművészeti Alap e téren gyakorolt kontrollja, illetve a nyomdatechnika fejlődése szinte bárkinek megadta a sokszorosítás lehetőségét. Sajnos, nem tudom, hogy ez a képeslap pontosan mikor készült, csak feltételezem, hogy valamikor 1989-90 környékén. A hátlapján ugyanis annyi szerepel, hogy a szolnoki Skála Áruház megnyitásának tízedik évfordulójára adták ki.
Ebből persze azonnal kiderül, hogy a szolnoki Skála megnyitásának dátumára még év szintjén sem emlékszem. Arra viszont igen, hogy a hetvenes évek végén már nemcsak Budapesten és Győrben, de Székesfehérváron, sőt talán Várpalotán is volt Skála, csak Szolnokon nem. Ez engem elsősorban azért zavart, mert akkoriban mindenütt a Skála Kópé csalogatta, a reklámok alapján fantasztikusnak tűnő áruházakba a vevőket. Mivel azonban Szolnokon nem volt Skála, az állítólagos jóból kimaradtunk. Indokolni nem tudom, miért, de be kell vallanom, hogy a város – és a megye – ezen hiányossága rettentően bántotta az önérzetemet. Főleg, ha a távolabb lakó unokatestvéreimmel vagy ismerőseimmel kerültem egy légtérbe.
Mondom, a megnyitásról és az első évek kínálatáról, illetve az áruház berendezéséről semmi emlékem nincs. Viszont az épület máig is látható a narancssárga borítása akkor nagyon tetszett. Iszonyatosan modernnek és szépnek gondoltam. Ami a mából nézve már nem teljesen igaz, de ne felejtsük el, hogy mindez közel három és fél évtizeddel korábban, a kissé még szürke szocializmus idején történt. És ezt most csak azért mondom el, mert az általam már oly sokszor szidott, Kossuth téri Népbank, Tiszti kaszinó, Sztár áruház épületének 1974-ben elkészült burkolatára is sokan emlékeznek így. Azaz, hogy elkészültekor baromi modernnek és esztétikusnak tűnt.
Azt is be kell vallanom, hogy nemcsak azért voltam büszke a Skálára, mert végre megnyílt, és modern volt kívülről, hanem mert lényegében a Centrum és a Sport bolt szomszédságában volt. Azaz, ha valamit nem kaptunk az egyik helyen, akkor viszonylag gyorsan át lehetett menni a másik kettőbe, és nem kellett hosszasan vánszorogni a városban a keresett holmiért. Akkor azt gondoltam, hogy ez maga a jólét. Ahogy ezek a mozgólépcsős, iszonyatosan nagyméretűnek tűnő, kétszintes áruházak is, ahol még saját hangosbemondó reklám is volt. Emlékeim szerint, ami ebben a három áruházban nem volt kapható, az Szolnokon nem is létezett.
Aztán persze eljött 1988, amikor a fél ország világútlevelet váltott, és az osztrákoknál hanyatt esett az árukínálattól meg az üzletektől. Nagyjából akkor, amikor ez a csálé kép készült. Amikor bennem is kezdett megkopni a szolnoki Skála fénye. Amit persze ma már nem láthatunk olyannak, mint ez a kép mutatja, hiszen eltűnt a külső lift, a narancssárga burkolatot kiszívta a nap, ráadásul óriásplakátok lepték el.
Nem mondom, hogy a kedvenc szolnoki épületeim listájára fel tudna kerülni a Skála. Abban viszont biztos vagyok, hogy a város kereskedelmének történetében helye van. Igaz, ez még feldolgozásra vár.
