2025.11.30. (vasárnap)

Arnótól a Tiszához?

Arnótól a Tiszához?

Dátum:

Szolnok határait elhagyva, turistáskodás közben, nemcsak a történelmi és kulturális értékek lehetnek érdekesek. Hanem olyan apróságok is, amiket jó lenne nálunk is látni, valahogy a hétköznapokra hazacsempészni. Néhány példa a reneszánsz bölcsőjéből.

Azt mondják: ha egy várost igazán meg akarsz ismerni, nézd meg a piacot, a temetőt és a kuplerájt. Ez utóbbira nem bíztatnék, sőt ki is cserélném a javasolt helyszínt az adott település nyilvános illemhelyeire. Mert sokat elárul, hogy vannak-e ilyen intézmények, és ha igen, milyen képet mutatnak. Firenze pályaudvara meglehetősen nagy és forgalmas, bár a sínek száma alapján nem hinném, hogy méretesebb a szolnokinál. Az viszont biztos, hogy sok turista érinti, már csak az illemhely miatt is. Mert azon a forgalmas vasútállomáson olyan elegáns és patyolat tiszta vécé működik, hogy sok szálloda megirigyelhetné. Persze: fél eurós alapon. De ha belegondolok, hogy a szolnoki állomás aluljárójában sem ingyen végezheti el az arra járó a dolgát, akkor a díj és a szolgáltatás közötti különbség égbekiáltó. Pedig nem hinném, hogy ennyivel rosszabb képet akarunk mutatni magunkról.

Ugyancsak az Arnó-parti város állomásán, természetesen a föld alatt bukkantam egy hatalmas biciklitárolóra. Ahol két szinten, nem nyolcast okozó állványokhoz lehetett lakatolni a drótszamarakat. Olyan helyiségben, ahol világítás, tisztaság és rend volt, nem is beszélve a kamerás őrzésről. Tényleg nem piszkálódásból, csak a fejlődés reményében írom le, hogy szerintem az ilyen kerékpártárolóké a jövő, és nem az utcai vasszerkezeteké, ahol eső veri, nap szívja az egymásra dőlő járgányokat. Tudom, hogy nem lehet azonnal földalatti kerékpártárolót építeni, de ha egyszer tényleg felújítják a szolnoki állomást – és ugye utána majd negyven évig nem nyúlnak hozzá – érdemes lenne egy ilyenen elgondolkodni.

És, ha már földalatti tárolás. Mindenkinek ismerősek azok a hatalmas utcai kukák, amelyek sok város utcáit „díszítik”, és nyáron különösen „szépek és illatosak”. Nem azért, mert bunkók vagyunk, hanem mert a szemétnek és az ideiglenes tárolásának ez a velejárója. Megmondom őszintén, eddig meg sem fordult a fejemben, hogy ezeket a kukákat akár a föld alá is lehet helyezni. Mint például Firenzében – és néhány nagyobb Toszkán városban -, ahol csak a bedobó nyílás van a felszínen. Így a méretes kuka nem rontja az utcaképet, sőt talán a szagokat is valamennyire elzárja. Tudom, nem lehet olcsó, de ha netán legközelebb hozzányúlunk fontosabb és szebb köztereinkhez, érdemes lehet ezen a megoldáson elgondolkodni.

Miként a street art-on és a graffitiken is. Mert az előbbiek egy olyan városban is megdöbbentően érdekesek és jók lehetnek, ahol egyébként minden utcán bő fél évezredes műalkotások jönnek szembe. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen kompozíciók hatalmas tereket foghatnak át, így nyelve el a csodálkozó turistát. Az utóbbiak esetében pedig jó lenne megérteni, hogy a graffiti nem attól jó, mert irtózatosan nagy, kárt okoz és bosszant. A graffiti – ha művészetnek és nem bűncselekménynek tekintjük – akkor elgondolkodtat és szórakoztat.

Két apró példa Firenzéből. a címlapon látható behajtani tilos tábla az egyik legismertebb turista látványosság közelében található, és nem zavar senkit, sőt inkább megnevetett. A szívecskés rajzot pedig a dóm közelében, az egyik ház közműszekrényén fotóztam arra gondolva, milyen jó lenne Szolnokon is inkább ilyenekkel találkozni.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Jenei: Rézhíd, ezüstpalota, aranygomb

A csodában nem hiszek, ám léteznek jelenségek, amelyeket akár annak is nevezhetünk, ha nem is a szó vallási értelmében - noha éppen egyházi építményhez kapcsolódnak.

Átírni a Mamát?

Arányérzék és lépték címmel január végéig látható a Tisza moziban a megyei építészkamara és az építész egylet kiállítása az úgynevezett Településkép Arculati Kézikönyvekről. A helyi építészet követendő példáit népszerűsítő tárlatot megnyitóján elhangzott gondolatok.

Szigeti jutott eszembe

Szerintem azért is turistáskodik az ember, hogy tapasztaljon. A csehországi Český Krumlov egy varázslatos kisváros. Ahol Josef Seidel napfényműtermes házában nekem állandóan a szolnoki Szigeti Henrik jutott eszembe. Meg egy olyan fotómúzeum, ahol a város képes múltja jelenne meg.

A karmester és a rendező

Izaki Maszahiro, Szolnok főzeneigazgatójával és Szabó István filmrendezővel közöl többek között interjúkat a SzolnokIFIrkász most megjelent áprilisi száma. Szó van továbbá a lapban ikrekről, és ennek apropóján egy világhírű fotóról is.