Részlet a három interjúból:
Árpa Attila
Die Hard 5 és Argó 2
A tavaly nyáron részben Budapesten forgatott Die Hard 5 című film bemutatójához kapcsolódva rendeztek közönségtalálkozót a Tisza moziban, amire a filmben feltűnő szolnoki helikopter pilótája és az egyik kaszkadőr mellett a produkcióban szereplő Árpa Attila is hivatalos volt. A színészként, tévés szakemberként és filmesként is ismert Árpa Attilát a Die Hard mellett az Argó című filmjéről és annak folytatásáról is kérdeztük.
(…)
– Nemcsak színészként, tévésként, de rendezőként is ismert. Pár évvel ezelőtt óriási siker volt az Argó, aminek azóta is várjuk a folytatását. Mikor készül el?
– A napokban lett a végleges forgatókönyve. Ez azt jelenti, hogy most már csak bizonyos anyagi ügyeket kell megoldani, így akár az is előfordulhat, hogy még idén elkezdjük forgatni a második részt.
– Honnan jött az Argó cselekményének az ötlete?
– Nem volt egy konkrét ötlet, ami elindította volna a történetet. Az volt a technikánk, hogy összeírtuk mindazokat az ötleteket, amelyek szerintünk viccesek, meg azokat a karaktereket, akik szerintünk különlegesek és mégis hitelesek, és magyarok is természetesen. Tudtuk, hogy egy akció-vígjátékot szeretnénk csinálni, mert akkoriban, 2003-ban, még nem nagyon volt ilyen magyar film. Úgyhogy sikerült az Argóval megteremtenünk ezt a műfajt itthon.
– Mit lehet elárulni a folytatásról? Továbbviszi majd a főszereplő, Balogh Tibi és bandája történetét?
– Nyilvánvaló, hogy az első részből ismert csapat lesz továbbra is a főszereplő. Tanultunk az első rész hibáiból azért, hogy mit kell elhagyni, és mit kell másképp csinálni. Miközben szeretnénk az elvárásoknak megfelelni és az ős-Argó rajongókat is kielégíteni, közben szeretnénk azért újat is mutatni. Egy folytatásban mindig az a legrosszabb, hogyha nem ad valami újat, így csak egy újabb bőr lehúzásának tűnik. Ezért sokáig nem is akartam belefogni a második részbe.
(…)
Tóth Szilvia
Dr. Horváth László
„Majdnem minden nap örömmel jövök be”
Dr. Horváth Lászlóval, a Damjanich János Múzeum igazgatója több mint tíz éve vezeti az intézményt. Ez alatt az idő alatt számtalan emlékezetes kiállításnak volt, voltunk tanúi. Idén januárban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága megszűnt, most már ?pusztán? a városi Damjanich János Múzeum igazgatóját tisztelhetjük személyében.
(…)
– Múzeumigazgatóként mik a feladatai?
– Ezt magamtól is megkérdezem néha. Korábban újkorral foglalkozó történész voltam, rengeteg kutatási témával. Amikor Szolnokra kerültem, egy csomó félbehagyott kutatásomat becsomagoltam, és úgy gondoltam: az első év nehéz lesz, de aztán majd hetente egy napot, később kettőt is a történészi hivatásomnak szentelhetek. Azóta is ezzel áltatom magamat. Olyan jelentős adminisztrációs, gazdasági, jogi és egyéb munkája van egy intézményvezetőnek, hogy csak akkor lehetne egy-egy napot eltölteni a többivel, ha mindezeket nem csinálnám rendesen.
– Ön szerint mivel lehet becsalogatni a látogatókat a múzeumba?
– Ez nagyon jó kérdés, mert, ha én ezt biztosan tudnám, már ott lennék és csalogatnék. Régen ez egyszerűbb volt. Volt egy megyei újság, egy városi tévé, és ha még a városi rádióba is bele tudtuk tenni a hirdetésünket, akkor csak hátradőltünk és azt mondtuk, hogy mindent elkövettünk a siker érdekében. Úgy látom, hogy a helyes arány a nyomtatott sajtóban való megjelenés, az interneten történő reklámozás és az elhagyhatatlan elektronikus médiumok szentháromságában van.
– Hogyan születik meg egy-egy szolnoki kiállítás?
– Voltaképpen mi osztjuk be, hogy mi látható nálunk, de sajnos nem a fantáziánk szab határt, hanem az, hogy milyen pénzügyi kondícióban vagyunk. Nekünk nem az a feladatunk, hogy kicsiben megcsináljuk azt, amit a Szépművészeti Múzeum Pesten. Nekünk a megyei kulturális örökséget kell fölmutatnunk. Mert, ha nem foglalkozunk a szolnoki művészettel történetileg, félő, hogy ezt más sem fogja megtenni. Ezt nem lehet a Dunántúlról kutatni. Most nem csak név- és levélpapírváltásban vagyunk, hanem újra kell fogalmazni ezt a lassan száz éves intézményt is, ami a szolnoki múzeum.
(…)
Rendes Vera
Maróti Kinga
Haynauból Nyuszkó koma
Maróti Kinga, a Varga Katalin Gimnázium 10.A osztályos tanulója az idei Ádámok és Évák Ünnepén elnyerte a legjobb női epizódszereplő díját, a Városi Kollégium műsorában Nyuszkó koma alakításáért. Következő interjúnkban színházélményeiről, a színházhoz fűződő viszonyáról beszél nekünk.
(…)
– Mit szeretsz legjobban a színházban, a szereplésekben?
– A végén a tapsrendet. Amikor a nézők elismerik a munkánkat és látom, hogy tetszik nekik, amit csináltunk. A meghajlást és a tapsot.
– Számodra milyen érzés a színpadon állni?
– Mielőtt felmegyek a színpadra, izgulok, vizsgadrukk szerű érzés vesz rajtam erőt. Csak ez kellemesebb. Aztán amikor már fent vagyok a színpadon, mindent elfelejtek és próbálok teljesen azonosulni a szerepemmel. Olyankor Maróti Kinga eltűnik, és az vagyok, akit játszom.
– Mi a véleményed az Ádámok és Évák Ünnepéről?
– Már másodjára voltam benne, és mindkétszer nagyon élveztem. Főleg a színházi próbákat, amikor már csak az utolsó simításokat végezzük. Ilyenkor a színházi dolgozók is nagyon kedvesek, mindig biztatnak minket, hogy jók leszünk, nem kell izgulni. Ez a hangulat a legjobb az egészben.
(…)
Liska Enikő
