Tavaly május végén Szolnok vezetőit kiállították a Zounuk ispános szökőkút mögött, az egykori gáztartály helyén felhúzott „körkávézó” elé, hogy elmondják, az Európai Unió támogatásával, 184 millió forintból elkészült a Tisza park rekonstrukciója. A 2018-ban indult beruházás jelentős része – maga a Verseghy gimnázium előtti park – már 2019-re pazarul megújult, hiszen az eddigi utolsó Tiszavirág Fesztivált, egy kisebb hiszti után, ott rendezhették. A terület Tiszavirág-híd felé eső sarkában lévő játszóteret valamivel később vehették birtokukba a gyerekek. A mindenki által „kávézóként” (kör vagy park) emlegetett épület, és a szállóhoz közelebbi parkrész pedig tavaly tavaszra készült el.
Majd mindenki várta, hogy az első korlátozások nyári enyhítése idején valóban megnyitja kapuit ott egy kávézó, fagyizó vagy cukrászda.
A nyár elmúlt, aztán őszre és télre, meg az újabb korlátozások idejére talán meg is feledkeztünk arról, hogy van ott egy épület. Bár a játszóteret használó kisgyerekes szülők, nagyszülők olykor sóvárogva néztek rá, főleg, amikor a gyerekeknek hirtelen mellékhelyiségre lett volna szükségünk. Néhányan meg azt nem értették, hogy az elkészült, és senki által nem használt épület egyik felében miért égett heteken keresztül, éjjel-nappal a villany. A magam részéről mindig elmondtam, hogy nekünk egyszer már nagy segítség volt az az épület, ugyanis egy nyári felhőszakadás alkalmával legalább fedett helyre tudtunk behúzódni a Tisza parton.
Aztán február közepe táján munkások bukkantak fel az épület körül. Kiszerelték a terasz szélén körbefutó fa elemeket, felszedték a külső burkolatot, miközben odahordtak egy csomó anyagot. Nem egészen kilenc hónappal az épület átadása után. Amiről gondolhatjuk azt, hogy tavaly tavasszal valamit rosszul csináltak, és bár senki nem használta azt az épületet, de már felújításra szorul. Vagy azt, hogy a tervezett funkcióknak nem felelt meg az átadásakor, ezért sem fagyizhattunk ott tavaly nyáron, így utólag kell használható állapotba hozni. De akár az is eszünkbe juthat, hogy az uniónak nem tetszett valami, ezért pótmunkákat rendeltek el, vagy azt, hogy nem is az lesz benne, amit eredetileg terveztek és ígértek. (Sokszor leírtam már, hogy az ilyen agyalásokat meg lehetne előzni korrekt beruházási táblák kihelyezésével. Meg azt is, hogy senki sem kötelezhető egy cég vagy szervezet honlapjának, közösségi felületének a bogarászására, ha érdeklik a város ügyei, a tájékoztatásnak és a tájékozódásnak ugyanis vannak régi és jól bevált csatornái.)
Talán fog még támadni a tél, azért egyre többször süt kellemesen a nap, egyre többen sétálnak a Tisza parton, a Tisza parkban, és szerintem sokunkban felmerül, hogy milyen jó lenne közben egy kávét, teát, idővel sütit, fagylaltot elfogyasztani, miként szokás ez európai parkokban. És nem újra munkásokat, építkezést nézni. Ráadásul egy olyan helyen, ahol már álltak a város vezetői, és a sajtón keresztül a szemünkbe mondták, hogy kész.
Biztos, van racionális magyarázat, ami talán hamarosan felkerül az istenített közösségi oldalakra, amiből a város vezetői is megtudják, hogy miért az ő izéjükkel verte már megint valaki a csalánt. Mert talán nem vagyok egyedül a városban azzal, ha ilyenkor először nem a pályázatíró, a tervező, a kivitelező, a leendő bérlő, vásárló, működtető jut eszembe.
Csalántea inkább ne legyen a néhai gáztartály helyén évtizedek óta álmodott és vágyott, de egyszer talán valóban elkészülő és megnyíló kávézó vagy fagyizó kínálatában.
