2025.11.30. (vasárnap)

Autósiskolaváros

Autósiskolaváros

Dátum:

Néha az az érzésem, mintha egész Szolnok egy nagy autósiskolaváros lenne, minden utcában, minden bonyolultabb kereszteződésben legalább egy tanulóvezetővel. A reggeli csúcsban, napközben és persze délután is, amikor van a város életében egy kritikus óra. Nem dohogok, csak mesélek. Egy csúcsforgalmas, tavaszi délutánról?

autosisk1_400A kora délutáni csúcsforgalomban a Dózsa György útról akartam jobbra kikanyarodni. Nem volt egyszerű, ugyanis előttem egy tanulóvezető próbálkozott ugyanezzel. A piac felől beláthatatlanul ömlenek az autók, a Tabán felől pedig gyűlik a sor, nem egyszerű kijutni. Pár perc alatt sikerült, sőt azzal a lendülettel, ahogy a tanuló besorolt a belső sávba, hogy útját a Várkonyi tér felé folytassa, én kislisszolhattam a külsőbe, hogy majd felhajtsak a Tisza-hídra.

Szép lassan, lépésben eljutottam a Zagyva-hídig, de a Tisza-hídra már nem tudtam felmenni, mert harmadikként a sorban, pirosat kaptunk. Gyorsan váltott a lámpa, de nem mozdultunk. A sor elején egy másik tanulóvezető próbálkozott a kézifékes elindulással. Itt viszonylag sokáig van zöld, de nem jutottunk át csak második próbálkozásra.

Innen már sima volt az utam, szép kényelmesen, óránként 20-30 kilométeres sebességgel haladtunk át a hídon. Két kocsival előttem a tanuló tanulta a hídon való átkelést, én meg végre megnézhettem, hogy árad-e a Tisza, haladnak-e a gyaloghíddal. Csak a Tiszaligetig kellett kibírnom, nekem ugyanis ott volt dolgom, és a délutáni csúcsforgalomban ott általában senki sem közlekedik.

Pár perc múlva indultam vissza. A Tiszaliget üres, a kihajtónál a huszadik autós beenged, a hídon robogok át, majd balra kanyarodok, és a bíróság előtt fékezek. Két tanulóvezető mögé kerültem. Az egyik egyenesen, a Kossuth tér felé folytatta útját, a másik bekanyarodott a Dózsa György utcába, én utána. Szép lassan megyünk, majd mindketten – sőt mögöttem még ketten – fékezünk. A tanuló feladata ugyanis, hogy háttal beálljon a padka mellé. Nem könnyű. Az előbb majdnem elkéstem, most már az időmből futja. Második korrigálás után az autó a helyén, mehetek?

autosisk2_400Nem dohogok, csak mesélek. Egy csúcsforgalmas, tavaszi délutánról, amikor Szolnokon egyébként is lelassul a forgalom.

Persze, valamikor én is a városban tanultam vezetni. Igaz, a kézifékes elindulást a Tiszaliget lejtőjén gyakoroltuk, a háttal beparkolást meg a tanpályán. De változnak az idők. Amikor én ültem a T-betűs autó volánjánál, nekem biztos nem tűnt fel, hogy mennyi tanulóvezető van a városban.

Mostanában viszont feltűnik. Néha az az érzésem, mintha egész Szolnok egy nagy autósiskolaváros lenne, minden utcában, minden bonyolultabb kereszteződésben legalább egy tanulóvezetővel. A reggeli csúcsban, napközben és persze délután is, amikor van a város életében egy kritikus óra.

Tudom én, hogy gyakorlat teszi a mestert. Nem baj az, ha a tanulóvezető rutint szerez a tolakodásban, a lépésben közlekedésben, az előzékenységben. De nézzék el nekem, hogy néha, amikor haladni szeretnék, kicsit nehezen viselem, hogy egy plusz akadályt kell leküzdenem.

Én kérek elnézést. Nem tudok megoldást, csak el akartam mondani, hogy néha miért dühöngök.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hajléktalan tér

Azzal fogom kezdeni, hogy a város egyik leghangulatosabb tere lehetne, de... Még mielőtt elkezdem, tisztázom, hogy hajléktalan és hajléktalannak tűnő ember között óriási lehet a különbség. A végén pedig ötletelni fogok, és bevallani, hogy nem tudom a megoldást.

Egymás szemébe

Számoljunk egy kicsit! Aztán nézzünk egymás szemébe! És valljuk be, hogy ezt a kampányt, a törvényesen rendelkezésre álló pénzből nem lehet kihozni. Aztán szomorkodjunk: ugyanolyan hazugsággal múlik a régi, mint amilyennel jön az új. Ez pedig nem azt vetíti előre, hogy nem ott folytatódik majd minden, ahol majd abbamarad.

Tovább a halálos úton?

Tragédia után nem illő a közös felelősséget feszegetni, mert ránk süthetik a demagógiát, a politikai haszonszerzést, a gyászolók érzéseinek megsértését. Aztán eltelik pár hét, és már nem is beszélünk a balesetről, ismét a feledés homályába vesznek a lehetséges okok. Tovább arathat a halál.

Csomaggá változó levél

Volt a kezemben két azonos boríték, bennük ugyanazzal a tartalommal. Álltam a nagypostán a postáskisasszony pultja előtt, és nem értettem, hogy ha mindkettő a fővárosba megy, miért kell az egyikért háromszor annyit fizetnem, mint a párjáért. Kabaréba illő mérőeszközre hivatkozva!