Nem is értem, miért nem volt eddig magyar karácsonyi film. Miközben szilveszteri filmünk több is van: Ripacsok, az eredeti BÚÉK és a remakelt BÚÉK. Pedig évtizedes amerikai ötlet karácsony környékén játszódó sztorit megfilmesíteni, és az ünnepek előtt benyomni a mozikba. Ez az üzleti modell arrafelé minden évben működik (működött), sőt már a szilveszter, az anyák napja és a Valentin nap is helyet követelt magának ebben a vállalkozói szemléletben. Az ilyen filmek lehetnek drámák, krimik, vígjátékok vagy a leggyakrabban romantikus szállal átszőtt komédiák (romkom). Amiknek az üzleti sikere ma már talán nem is az ünnepek előtti vetítéseken múlik, hanem a tévés, megosztós eladásokon, mert akkor hosszú éveken vagy évtizedeken keresztül csilingelhet a kassza. Talán mi is eljutunk egyszer odáig, hogy nemcsak karácsonyi magyar film készül minden évben, de valaki a húsvétot is felfedezi, ami nálunk igazán sok lehetőséget rejt. (Az augusztus 20-át az Egészséges erotika és a Veri az ördög a feleségét már lestoppolta.)
Számomra szívmelengető, hogy a most bemutatott első magyar karácsonyi romantikus komédiát jórészt a Fehér testvérek, azaz a Kossuthkiflit és számtalan remek regényt író Fehér Béla két fia Boldizsár és Gáspár jegyzi forgatókönyvíróként. Részben azért, mert a Sohavégetnemérős című filmmel, Fehér Boldizsár a zseniális Vak majom című könyvvel, Fehér Gáspár pedig a Mellékhatás sorozat írásával már bizonyítottak. Másrészt pedig amiatt, mert a különleges humoruk, kicsavart észjárásuk rengeteget hozzátesz ehhez a sztorihoz. Szerintem összetéveszthetetlen és a Nagykarácsonyban is felismerhető a két fiatal író keze nyoma. Ebből a szempontból kifejezetten ajánlom a betlehemi történet filmbeli értelmezését, illetve a gyerekek előadásának „lekettőzését”. Nagyon jókat röhögtem. Mint az egész film alatt ott, ahol szerintem az alkotók akarták.
Azt is be kell vallanom, hogy Ötvös Andrással szemben is elfogult vagyok, akit jelenleg a korosztálya legjobb filmszínészének tartok. A tavalyra elkészült Becsúszó szerelemben épp olyan nagyot alakít, mint a 2013-as Isteni műszakban, vagy éppen a már emlegetett Sohavégetnemérős első sztorijában. A Csemegepultos naplóját pedig 2014 óta játssza folyamatosan. A Nagykarácsonyban sem okoz csalódást, nem macsó, nem túltolt sztár, hanem egy közülünk való, szerethető fickó. Remek partnere az egyébként az Örkény Színházban játszó Zsigmond Emőke, aki ugyanúgy benne volt a Sohavégetnemérősben, mint az ugyancsak tavalyi Habban. Együtt szerethetőek, kedvesek, remekül alakítják a tériszonyos tűzoltót és a gyerekekkel karácsonyi játékot rendező tanító nénit.
Tiszeker Dániel rendező, Lévai Balázs és Osváth Gábor producerek természetesen biztosra mentek. Követték a tuti receptet: a filmet a hátukon vivő kedves fiatalok mellett nagy neveket is alkalmaztak. Hernádi Judit, Csuja Imre, Scherer Péter a nézőmágnesek. Miként bizonyos körökben Rujder Vivien és Szabó Kimmel Tamás is látatlanban hozza a nézőket. Szerednyey Bélára évtizedekkel ezelőtt mondtam volna ezt, de neki talán nem is ez volt ennél a filmnél a szerepe. De kisebb karakterekben is olyan nevek tűnnek fel, mint Trill Zsolt vagy Telekes Péter. Azaz a jó forgatókönyv, a kiváló rendező mellett a szereplőgárda is adott a sikerhez. Arról nem is beszélve, hogy talán ez az első olyan magyar film, amiben a gyerekszínészek is mind vállalhatóak.
Szóval a Nagykarácsonytól senki ne várjon mély mondandót, különleges trükköket, vágásokat, filmes megoldásokat. Viszont kellemes 100 percet nyugodtan. Mert nem fog unatkozni, lesznek felszabadultan röhögős és kicsit megható pillanatok is. Ráadásul olykor Budapest szép arca is feltűnik a filmben. Tehát semmi különöset nem kapunk, csak azt, amit az előzetesben is ígérnek. Egy kellemes, szerethető karácsonyi filmet. Ami után csak azt kívánhatom karácsonyra magamnak, hogy az alkotók már dolgozzanak a következő filmjükön!
