2025.10.13. (hétfő)

Az átadás után nem sokkal

Az átadás után nem sokkal

Dátum:

Nyilvánvaló, hogy ez a felvétel nem készülhetett 1975 nyara előtt. Ám, ha jobban megnézzük Csobaji Előd munkáját, akkor azt is kijelenthetjük, 1976 után sem dolgozhatott a fotós. A szolnoki Jubileum tér épületei ugyanis nem készültek el a város első említésének 900. évfordulójára.

Nyilvánvaló, hogy ez a felvétel nem készülhetett 1975 nyara előtt. Ám, ha jobban megnézzük Csobaji Előd munkáját, akkor azt is kijelenthetjük, 1976 után sem dolgozhatott a fotós. A szolnoki Jubileum tér épületei ugyanis nem készültek el a város első említésének 900. évfordulójára.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy bő két évtizeden át tartó tervezés és beruházás ért véget 1975. július 12-én, amikor a vasutas napon, ünnepélyes keretek között felavatták Szolnok új vasútállomását és az előtte lévő Jubileum teret. A szűk hét évtizeddel korábban épült, 1944-ben súlyos károkat szenvedett, így a háború után visszabontott és megcsonkított Pfaff-féle állomásépület szanálására és az egész csomópont átépítésére már az ötvenes években készültek nagyszabású tervek. Az első kapavágás meg is történt 1956-ban, ám akkor csak a ma az állomásépület mellett lévő irodaház készült el, merthogy forráshiány miatt egy időre megakadt a beruházás. A hatvanas évek második felében viszont újra lendületet kapott a munka, és a város első írásos említésének 900. évfordulójára – no meg hazánk „felszabadulásának” 30. jubileumára – el is készült Schneller Vilmos tervei alapján az új felvételi épület, meg persze az aluljáró, a 33 vágány, a rendező pályaudvar korszerűsítése a „pagodának” nevezett irányítótoronnyal együtt.

Nem véletlen, hogy viszonylag sok fotó készült az új állomásépületről, amelyek közül sokból sajtófotó, néhányból képeslap és könyvillusztráció, egy-kettőből pedig vasúti kocsikat díszítő illusztráció lett. A mellékelt képet a Szolnokot sokat fotózó Csobaji Előd készítette, akinek nagyon sok felvételéből lett a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat által megjelentetett képeslap. A városban máshol, máskor készített képei alapján sejthető, hogy egyetlen felvétel miatt soha sem utazott le Szolnokra, így feltételezhető, ez a fotó is egy „sorozat” része. (Remélem, egyszer még előkerül a többi darabja is!) Miként az is tudható, hogy később is fotózta az állomás környékét, hiszen van olyan a Jubileum tér közepén álló Tanúhegyet mutató képeslappá lett felvétele, amely 1976-77 környékén készült. Merthogy azon már látható az az épület, ami erről a felvételről még hiányzik, és ezért merem azt állítani, Csobaji 1975 vagy 1976 nyarán lőtte ezt a képet.

A korábban nem létező Jubileum tér 1975-re csak részben készült el. A korábbi Baross utca, Liget és Jósika utak végének szanálásával kialakított téren először a vasútállomás épülete készült el, majd az év augusztus 20-ára a már említett Tanúhegy, azaz jubileumi emlékmű. Még abban az évben elkezdték átadni a tér déli részén lévő tízemeleteseket, illetve a teret leginkább meghatározó 24 emeletest, ami azóta már Magyarország legmagasabb lakóháza. A tízemeletesek tövében lévő üzletsor – a Márka ABC-vel, a kertészeti áruházzal, katonai ruházati bolttal és a bizományival – viszont csak két év késéssel készült el, miként a MÁV Csomóponti Művelődési Háza is. Ami ugye ezen a képeslapon még nem látszik az állomásépület végében. A csomópontit 1977-ben adták át, tehát, ha nem az új felvételi épület átadásának évében dolgozott Csobaji, akkor csak 1976-ban születhetett ez a kép.

Ezen a fotón persze mást is érdemes észrevenni így közel öt évtized távlatából. Például a jobb szélen látható kötelező haladási irány KRESZ-táblát, amilyet ma már nem használunk. Esetleg az állomásépület előtti járda szélén lévő kukákat, amelyek mára szintén eltűntek. Vagy egy másik „hiányt”: az épület előtti parkoló eredetileg nem volt „zsákutca”, azaz a felvételi épület felől is nyitott volt. Igaz, akkoriban még jóval kevesebb volt az autó a városban (is), miként taxiból kevesebb állt az utazók rendelkezésére. Azokat pedig vagy a Volán vagy a Szövtaxi működtette, és a hetvenes évek közepén már szinte csak Zsigulik voltak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Eredetiben a zsinagóga és még valami

Ernő valamikor a húszas évek elején tudatta a Jászberényben élő Mariskával, hogy Szolnokon "működik" - jelentsen ez bármit is -, ahonnan természetesen szívélyes üdvözletét is küldte egy pár évvel korábban kiadott képeslapon. Amin, így száz év távlatából, van pár érdekesség.

Kitalált történetek

A belvárosi nagytemplom az elmúlt száz évben alig változott. Ahogy a Mészáros Lőrinc út végén található ?ülő Krisztus? sem. Viszont mindketten sok mindent láthattak ebben a száz évben, és ha beszélni tudnának, érdekes dogokat mesélhetnének.

Szolnokról Szolnokra szolnokit

Mi lehetett az oka annak, hogy egy fiatalember Szolnokon feladott képeslapon köszöni meg a neki küldött "megemlékezést" egy ugyancsak a városban, a néhai Büge utcában élő hölgynek? Szinte biztos, hogy hidegen hagyta, mit ábrázol az általa küldött anziksz képes fele. Pedig igazi kuriózum Szigeti mester felvétele.

Poronty főorvos lapjai

Az ideiglenes szolnoki Tisza-híd lábánál lévő strand 1950-es állapota izgatott a címlapon lévő képeslapon. Aztán úgy alakult, hogy egy hasonló, másik anzikszot is kaptam, és kiderült: szülők és gyermekük levelezése került hozzám. Nem teljesen világos, miért használtak szolnoki lapot.