– Az utóbbi években leginkább az első világháború helyi és megyei vonatkozásainak a feltárásával foglalkozott. Van ennek bármi köze a mostani előadásához?

– Igen, tulajdonképpen az első világháború szolnoki vonatkozásainak feltárása kapcsán bukkantam Dr. Gergelyffy Gézáné Graff Irén történetére, és arra, hogy ő volt a város első női önkormányzati képviselő Szolnokon. Először azzal szembesültem, hogy a férje, Gergelyffy Géza nagyon aktív szerepet vállalt a világháborúhoz kapcsolódó jótékonykodásban. Talán nem függetlenül attól, hogy testvére elesett a háborúban, neve ma is olvasható a Verseghy gimnáziumban elhelyezett emléktáblán. A másik, hogy régóta szeretném feltárni a város országgyűlési képviselőinek életútját, így óhatatlanul a jelöltek levéltári emlékei is a kezembe akadnak. Itt is felbukkan Gergelyffy Géza. Tulajdonképpen rajta keresztül jutottam el a feleségéhez, és kezdtem az ő történetével foglalkozni.

– Őszintén megmondom, eddig nem hallottam a hölgyről. Mit érdemes róla tudni azon kívül, hogy először képviselte a gyengébb nemet a városházán?

– Dr. Gergelyffy Gézáné, lánykori nevén pancsovai Graff Irén (1897-1981) 1937-től, egy cikluson keresztül munkálkodott Szolnok város képviselőjeként. A római katolikus vallású család nemességét és előnevét nagyapja, Graff Vilmos Ármin pancsovai gyógyszerész, a Ferenc József-rend lovagja, a helyi Népbank felügyelőbizottságának tagja érdemelte ki „a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül”. Graff Irén Bécsben végzett a zeneakadémián okleveles zongoratanárnőként. Élete természetesen szorosan kapcsolódott férjéhez, Gergelyffy Gézához (1889. október 12. Arad – 1958. szeptember 13. Budapest), akinek édesapja, Gergelyffy Gusztáv vasúti főmérnök ugyancsak a Ferencz József-rend lovagkeresztjének birtokosa volt. A férj Szolnokon érettségizett, majd jogot hallgatott, előbb ügyészként működött, 1921-től pedig két évtizeden át ügyvédként tevékenykedett Szolnokon. Gergelyffy a két világháború közötti Szolnok közéletének fontos szereplője: a Kisgazdapárt megyei elnöke, az Alföldi Közművelődési Egylet „lelkes és bámulatos szorgalmú titkára”, a Szolnoki Polgár című társadalmi és kritikai folyóirat szerkesztője, többszörös országgyűlési képviselő-jelölt, számos munka szerzője. Visszakanyarodva a feleségére, nem véletlen, hogy Gergelyffyné 1937-ben már nem a Független Városi Párt nevű ellenzéki „frakcióban” tevékenykedett, ami összefüggött a Független Kisgazdapárt helyi szervezetében zajló, férje elleni fellépéssel, aki nem értett egyet párttársai kíméletlen politizálásával.

– Az egy dolog, hogy ő volt az első női képviselőnk, de ezen kívül van valami, ami a képviselői munkáját különlegessé teszi? Ami a nevéhez fűződik, amit keresztülvitt?

– Programja szerint az igazság, a takarékosság, a városfejlesztés és a közéleti tisztaság elveit képviselte. Számos kulturális és szociális-karitatív kezdeményezést indított.

– A maga idejében mennyire volt egyedülálló a megyében vagy a környéken, hogy nő ül egy település képviselői között?

– Nem ismerem a női képviselettörténet önkormányzati részét. Beszéltem viszont Simándi Irénnel, a téma kutatójával, aki szerint „nincs kizárva”, hogy Gergelyffyné ebben első volt. Ezt azonban csak akkor állíthatnánk biztosan, ha ebben a tekintetben minden megyét átnéznénk. Az mindenesetre tény, hogy a korabeli sajtó szerint ő volt az első női helyi képviselő az országban. Választott képviselőként – tehát nem virilisként – ezt elképzelhetőnek tartom.

– Gondolom, valamennyire ismert a hölgy további életútja. Mi lett vele a képviselőség után?

– Ciklusát kitöltötte, 1941-ben azonban már nem indult újra. A második világháború után elkerültek Szolnokról, hiszen férjét járásbíróvá nevezték ki Nyíregyházára. Később ugyan még áthelyezték a szolnoki törvényszékhez, 1947-ben azonban már nyugalmazott törvényszéki tanácselnökként nevezték ki közjegyzővé Szarvasra. Mindketten a szolnoki református temetőben nyugszanak. Az előadást Mészáros Attilával, az unokájukkal közösen tartjuk, aki a családi hagyatékkal foglalkozik. A család- és a várostörténet szorosan összekapcsolódik, kiegészítik egymást.

– Csak egy előadás lesz a témában, vagy ez valami komolyabb publikáció, kutatás része?

– Szeretnénk minél teljesebb képet kapni a család életútjáról, közéleti tevékenységükről.