Ennek a fotónak egy rosszabb minőségben képeslappá lett változatát hét évvel ezelőtt már bemutattam itt, de akkor leginkább a Szentháromság-szobrunkra koncentráltam. A jobb minőségben fennmaradt verzión vettem észre egy kerékpárost, aki lehet, hogy az első Szolnokon fotózott bringás?
A most bemutatandó, a budapesti Vasúti Levelezőlapárusítás gondozásában kiadott képeslapot 1918. május 27-én küldték Szolnokról Csehországba, minden bizonnyal egy itt áthaladó vagy ápolt, a Császári és Királyi (K und K) hadseregben szolgáló katona. A 2017. január 1-jén, a blogSzolnok Album rovatában Titokzatos Szentháromság címmel bemutatott hasonló anzikszot hat évvel később, 1924-ben postázták innen Budapestre, hátlapján már nem szerepelt a Vasúti Levelezőlapárusítás, és jóval homályosabb is volt a nagyítás és a sokszorosítás. Talán azért, mert a Monarchia szétesése után a tulajdonjogok is kicsit széthullottak, és hát egy ideig mindenki abból dolgozott, amit talált, ráadásul a minőség is aláment a háború előttinek. Mindennek nincs különösebb jelentősége, hacsak az nem, hogy amikor először foglalkoztam ezzel a szolnoki felvétellel, és csak a Szentháromság-szoborra koncentráltam, elkerülte a figyelmemet az ismeretlen fotós által megörökített kerékpáros.
Márpedig simán előfordulhat, hogy a városháza és a Szentháromság-szobor között, nagyjából az úttesten, a fotósnak háttal lévő, tekerés közben megörökített bringás az első fotó szolnoki kerékpárosról. Természetesen csak akkor, ha ez a fotó 1907 előtt készült, merthogy abból az évből – vagy maximum pár évvel későbbről – ismert egy háromkerekűn ülő gyermek, aki a mai Boldog Sándor István körutat a Kossuth út sarkán lezáró szecessziós Kereskedelmi Bank épülete előtt lett megörökítve. Mivel azonban ezen a fotón nem vehető ki egyértelműen a hatvanas évek elején elbontott épület – mert vagy még nincs ott, vagy a Steiner-féle (később Szekeres) ház eltakarja -, akár azt is feltételezhetjük, hogy ez a felvétel 1907 előtt készült. Vagy abban az évben, hiszen a Népbank Hermész-szoborral díszített tetejű épülete meg már egyértelműen kivehető a felvételen.
A Szentháromság-szobor miatt biztos, hogy csak 1900 júniusa után dolgozhatott a fotós, hiszen a képen látható szoborcsoport akkor került a térre a korábbi, hasonló témájú pótlásaként. A városháza ugye nem sokat segít a fotózás lehetséges időpontjának a szűkítésében, hiszen az 1884-ben átadott épület földszintjén, a mai Táncsics Mihály út sarkán a kezdetektől a harmincas évekig Sebők Nándor üzlete működött, mellette pedig Konsitzky György „fehér kutya” cégérű kereskedése volt. A mai házasságkötő terem helyén egy Drogéria felirat vehető ki, a túlvégen pedig – a mai ügyfélszolgálat bejáratánál – Fehér Adolf portálját látjuk. Ha esetleg tudnánk, hogy a drogéria vagy Fehér úr üzlete mikor került a városháza alá, talán közelebb kerülhetnénk a megoldáshoz, hiszen a Steiner-féle ház a Szentháromság-szobor előtt épült, tehát nem támpont.
Azt azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kerékpáros jelenléte Szolnokon már 1907 előtt sem lehetett meglepő. A hazai kerékpáros kultúra és sport ugyanis a 19. század végén kezdett kialakulni, és elsősorban a polgárság, a középosztály körében lett népszerű. Milyen jó lenne tudni, hogy mikor jelent meg az első drótszamár Szolnokon, vagy mikor és ki kezdett először ilyesmit árulni a városban! Az biztos, hogy a múlt század első évtizedére már sokan bringázhattak a városban, aminek az egyik legfőbb bizonyítéka, hogy az 1910 nyarán megalapított MÁV SE-ben nemcsak labdarúgó és birkózó, de kerékpáros szakosztály is létrejött. Azaz alapvetően semmi meglepő nem lehetett egy kerékpáros látványában az 1900-as évek elején Szolnokon. A csoda az, ha erről képet is találunk.
