Tudom én, hogy nem vagyunk egyformák. Tisztában vagyok azzal is, hogy mindenkiben ott lakozik az örök gyerek, a játékos ember. Elismerem, hogy a vizes föld, a sár remekül formázható és nyomot is lehet vele hagyni. De én mekkora primitív vagyok, hogy eszembe nem jutna sárral egy szobor talapzatát kenegetni. És az ilyesmi még ki is veri nálam a biztosítékot.

Az idei első hó egy nagy tanulságot is hozott. Kiválóan megmutatja, hogy melyik járdának és közterületnek nincs gazdája, azaz hol vannak a város senki földjei. Igen, ott, ahol bokáig járunk a latyakba. Gondlom, ezeken a helyeken bárki vásározhat, parkolhat vagy akár szemetet is lerakhat. Szólni senkinek sincs jogalapja.

Biztos, nem az ragasztotta ki, akinek üzlet ez az üzenet. És az is biztos, hogy a lakatok levágói se nagyon járnak mostanában a Tiszavirág-hídon. Vagy járnak, de nekik csak a lakatokkal van dolguk. Az illegális reklám senkire sem tartozik. Mert ki merne arra gondolni, hogy már a Tiszavirág-híd sincs biztonságban. Köszönjük Ibiza!

Nincs egy éve, hogy hosszú hetekig félpályás forgalomkorlátozás mellett javították a "Százlábú-hidat" az ártérben. Azóta a garanciális javításokra is sor került, amit a gyalogos és kerékpáros sávokon megjelenő csíkok jeleznek. Szerintem minden esélyünk meg van arra, hogy jövő tavasszal ismét lehessen itt veseköveket kezeltetni. Mert az a hülye anyag nem köt rendesen. Vagy valamit rosszul oktattak. Vagy miért nem bírt ez ki egy évet?