Az utóbbi napokban egyre gyakrabban érzem úgy, hogy Magyarországon felesleges volt történelmet tanítani az elmúlt évtizedekben. Valami nagyon félrement, vagy a biflázás közben eltűnt a lényeg. Sőt, kárba veszett minden perc, amit akár a március 15-ei, akár az október 23-ai ünnepségeken töltöttünk. Vagy egyszerűen tömegek képtelenek a múlt eseményeit a jelenre transzformálni, párhuzamokat vonni és tanulságokat levonni. A közösségi felületeken megjelenő kommentek, megosztott cikkek alapján azt kell feltételeznem, hogy Magyarországon még ma egyre többen vannak, akik tulajdonképpen visszahelyeztetnék a szolnoki megyeháza lépcsőházába a bő harminc éve leszedett emléktáblákat. Félelmetes.
Az utóbbi napokban egyre gyakrabban érzem úgy, hogy Magyarországon teljesen értelmetlen és hatástalan volt a „metoo” mozgalom, és falra hányt borsó a megerőszakolt, a nemi aktusra rákényszerített nők védelmében bármit is mondani. Mert nemcsak kicsiben, de nagyban is ott tartunk, hogy ha „nem ellenkezik, előbb lesz túl rajta”, és minden erőszak abból adódik, hogy valaki riszálja, kelleti magát, és az ilyenekkel szemben jogos a gerjedelem. A közösségi felületek alapján lassan ki kell mondani, hogy Magyarországon megfellebbezhetetlen alapigazság az „erősebb kutya b-ik”. És mi még vakargatjuk is az erősebb kutya fülét. Hihetetlen.
Az utóbbi napokban egyre gyakrabban érzem, hogy ebben az országban a Bibliát sokan csak idézik, de valamilyen oknál fogva képtelenek azt értelmezni. Már nem bízom abban, hogy csupán szövegértelmezési problémáik vannak azoknak, akik nem azért segítenek, adakoznak, jótékonykodnak, mert ez belénk plántált emberi kötelesség, mert az felemeli a lelket, hanem azért, hogy azzal önmagukat reklámozzák, pozícionálják, a szerencsétleneken nyerészkedjenek. Miért nem lehet csendben, szelfik, Facebook posztok és Youtube videók nélkül jónak lenni? Amiről nem tud az ismerősünk, az nem jóság? Döbbenetes.
Az utóbbi napokban egyre gyakrabban érzem úgy, hogy miközben mindenki fogyaszt valamilyen sajtóterméket, a nagy többségnek gőze sincs a sajtó működéséről. Különben, hogy lehetne olyan posztokkal és jópofi bejegyzésekkel tele a közösségi média, hogy hirtelen eltűnt a covid, mert éppen senki sem beszél róla? Nem is értem, két évvel ezelőtt, amikor a covidról szóló hírek kezdték elárasztani a sajtót, ez a sok okos ember miért nem írta ki minden felületre, telefonálgatott be rádiós műsorokba, hogy megoldódott Magyarországon a szegénység, a romák problémája, a korrupció, hisz hirtelen ezek a témák eltűntek a sajtóból. Persze, én sem tudom, hogy pontosan mitől megy a villamos, de nem is okoskodok a működéséről. Még szűk körben sem, mert az lenne ám csak a megdöbbentő.
Az utóbbi napokban egyre gyakrabban érzem úgy, hogy sokkal jobban felmegy a vérnyomásom attól, ahogy az ostobaság körülvesz, mint az atomarzenállal játszó diktátortól meg a két világhatalom között riszáló politikusainktól. De mindenkinek megvan a maga gutaütése.
