2025.08.27. (szerda)

Baráti történet

Baráti történet

Dátum:

Szolnokon is felléptek néhányszor az elmúlt pár évben. Játszottak az Aba-Novák színháztermében, az egykori Tallinn moziban és szabadtéren is. Kiss Tibi a múlt héten azt mondta, jönnek ismét, mert úgy tudják, a Frakk utódja is alkalmas koncerthelyszín. Addig viszont marad a könyv a Quimbyről.

Azt hiszem, nagyon sok fiatalnak Dunaújvárosról nem az ugrik be először, hogy egykori Sztálinváros, meg vasmű és szocreál. Hanem, hogy onnan indult a Quimby, és a helyi középiskolák, kocsmák és egyéb fellépésre alkalmas épületek a rajongók számára lassan kultikus helyekké válnak. A városban pedig talán felírják valamelyik ajtófélfára, hogy a kilencvenes évek elején a csapat első ?lemezéhez? dunaújvárosi cégek dobták össze a pénzt. Akik akkor biztos nem gondolták, hogy mihez adják meg a kezdő lökést. Úgyhogy, ha valamikor egy Szolnokról induló, némi sikert felmutatni tudó csapat netán nálunk kalapozna az első nagy dobásához, fusson át az agyunkon a Quimby története!

Amit a magam részéről más okból is szívesen ajánlok.

Az idei Sziget nulladik napján adott fantasztikus koncert előtt megjelent könyv ugyanis nemcsak egy sűrített rocktörténet. Sokkal inkább irigyelhető barátságok meséje. Amelyeket elolvasva kicsit érthetőbbé válik mindaz, ami a Quimby színpadán történik, vagy a dalaiban megjelenik. A csapat fele, annak ellenére, hogy túl van a negyvenen, középiskolás kora óta kitart egymás mellett. És a könyvből úgy tűnik, nemcsak zenésztársak, de igazi barátok is, akik nagyon sok mindent, olykor elég durva dolgokat is túléltek.

A népdallá és ballagási nótává szelídült Most múlik pontosan – pedig nem népdal, nem a Csík zenekar nótája és nem is Janicsák Vecának írták – megszületése előtt például volt másfél évük, amikor a már több lemezes bandának fel kellett függesztenie a működését. És, amíg Kiss Tibit a hülyeség poklának legmélyebb bugyraiból próbálták kirángatni, addig a többiek kénytelenek voltak valami polgári elfoglaltság és pénzkereset után nézni. De nem estek szét, nem önzőztek, nem hagyták az út szélén azt, aki megzuhant. Vártak és segítettek, majd valami iszonyatos lendülettel újrakezdték. Aminek köszönhetően rengeteg olyan dal született, amelyek ma a koncertjeik gerincét adják. Őszintén megmondom, nem is elsősorban a dalaik, hanem ezen láthatatlan kötelékek miatt szeretem – és irigylem – őket.

Meg talán amiatt is, hogy mindaz, ami Quimby, hosszú évek alatt, tehetségből és kitartásból állt össze. Nem egy pénztárgépet vizionáló menedzser agyszüleménye, nem a kereskedelmi tévék által felfedezett, majd magára hagyott szórakoztatóipari nyomorékok gyülekezete. Hanem egy remek példa arra, hogy pénzzel, reklámmal és bulvárral nem pótolható az alázatos munka, és ahogy a jó bor készítése sem gyorsítható, egy zenekar beérése sem.

A Quimbyről szóló kötet kevésbé könyvfalók számára is ideális terjedelmű, szórakoztatóan és érthetően megírt mű. Bár itt-ott rá lehetne tenni a 12-es vagy a 16-os kategóriát, nyugodtan nyomhatjuk fiatalabbak kezébe is. Mert olvasni öröm, mások ballépéseiből tanulni haszon.

 

A könyv legegyszerűbben az együttes honlapján keresztül szerezhető be.

(A fotók a www.quimby.hu oldalról valók)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A gondolkodó – színésznő

Molnár Nikolett Névtelenül című produkciójában nemcsak a színésznő játszik, de a tárgyak, a fények és a tér is. Kívánom magunknak, hogy Molnár Nikolett minél többször rendezzen. Aki pedig nem látta a Rodin múzsájáról szóló monodrámát, kezdje követelni az újbóli műsorra tűzését.

Más gyűjteménye

Nyári István Nyitott ablakok rózsával alkotása levett a lábamról, ahogy benyitottam a Szolnoki Galéria földszinti kiállítóterébe. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum Szolnoknak összeállított kiállítása egyébként olyan, mintha egy gyűjtő megengedné, hogy a kincsei között turkáljunk.

Valaminek az előszele?

Úgy érzem, a Damjanich múzeum idei első kiállításában nem az az igazán különleges, hogy egy-egy Gácsi Mihály, Gyulai Líviusz, Kondor Béla vagy éppen Sváby Lajos grafika is látható, hanem az az együttműködés, aminek Az élő grafika című tárlat az első látható eleme. Nagy dolog születhet.

Kismesterek nagy képei

Van még szabad falfelület a városban, megörökítendő szolnoki épület is bőven akad, miként portréból is lehetne továbbiakat festeni. Azt hiszem, nemcsak nekem jut ez eszembe a Magiszter iskola diákjai és tanárai által, a Tisza-parti sétány mellvédjének folyó felőli oldalára festett képei láttán.