2025.10.13. (hétfő)

Békebeli hangulat háborúban

Békebeli hangulat háborúban

Dátum:

Ezt az éppen száz évvel ezelőtt kiadott képeslapot csak 1917-ben küldték Szolnokról Besztercebányára, ám biztosak lehetünk abban, hogy a felhasznált fotó legalább nyolc évvel korábban készült. Ami Sárikát talán nem zavarta, és nem is érdekelte, hiszen kilencen küldték neki az anzikszot.

Ezt az éppen száz évvel ezelőtt kiadott képeslapot csak 1917-ben küldték Szolnokról Besztercebányára, ám biztosak lehetünk abban, hogy a felhasznált fotó legalább nyolc évvel korábban készült. Ami Sárikát talán nem zavarta, és nem is érdekelte, hiszen kilencen küldték neki az anzikszot.

A sokadik olyan, Szolnokot ábrázoló képeslapot mutatom itt be, amelyeknek feladói, gyaníthatóan, csak az első világháború miatt vetődtek Szolnokra, és postáztak innen anzikszot szeretteiknek vagy kedves ismerőseiknek. Ezt a fővárosi székhelyű Vasúti levelezőlapárusítás által kiadott 10 filléres lapot is kilenc fiatalember küldte 10 filléres bélyeggel a felvidéki Besztercebányán élő Sárika úrleánynak. Valószínűleg nem egy osztálykiránduláson járhattak nálunk – elég férfiasak az aláírások -, hanem inkább egy-két nappal a keleti vagy az olasz frontra indulásuk után, átutazóban.

Talán nem lenne még késő, a száz évvel ezelőtti háborúnak a szolnoki vasúti csomóponton átutazó férfiak kézzel írott üzenetei alapján emléket állítanunk. Még akkor is, ha olyanokra emlékeznénk, akiket nagyjából teljesen hidegen hagyhatott, hogy mi van a képeslapok fotós oldalán, vagy éppen milyen lehetett a város, ahonnan esetlen még utoljára üzenni tudtak. De mondjuk azért, mert nekik is köszönhető, hogy viszonylag sok olyan képeslap került Szolnokról forgalomba – és jutott el az egykori Monarchia területeire -, amelyek a múlt század első két évtizedében mutatják városunkat.

A Sárikának küldött festett képeslap például a mai Kossuth, akkori Gorove utca elejét ábrázolja. A nézőpont miatt biztosak lehetünk abban, hogy a fotós a mai Varga Katalin Gimnázium Somogyi Béla utca felőli sarkán, az első emeleti ablakból dolgozott. Persze tudjuk, hogy nem egy tanórára kéredzkedett be, hanem inkább egy lakásba, hiszen a földszintjén a városi postának otthont adó épület emeletein akkoriban otthonok voltak.

A mából nézve több érdekességet is felfedezhetünk a képen. Kezdjük mindjárt a jobb szélen álló bíróság épületével, ami ugye ekkor még csak egyemeletes volt. A második szintet majd csak 1924-ben húzzák az 1891-ben átadott épületre. Ami mellől még hiányzik az Első Magyar Biztosító bérháza, ami jelenleg a Dózsa György utca sarkán áll. Ha jól tudom, ezt a házat 1911-12 körül építették, tehát mindjárt azt is elárulja, hogy a képeslaphoz használt fotó csak ennél korábban készülhetett. Tovább menve a jobb oldalon, a város egyik szecessziós palotájának, az egykori Mezőgazdasági Banknak a tűzfalát látjuk, de mintha az Arany János utcai sarkon túl álló épületek is kikandikálnának. Utánuk azonban egyértelműen felismerhető az a földszintes kereskedőház, ami már a Kossuth tér sarkán állt egészen az ötvenes évek elejéig, és aminek a helyén ma az 1-es számú irodaházat találjuk.

Érdemes a Kossuth tér túlsó végére is egy pillantást vetni, főleg, hogy ez segít a kép lehetséges készítésének legkorábbi dátumát megadni. A távolban előbb az általam is sokat emlegetett Steiner Jakab féle házat látjuk, mögötte viszont a Szapáry utat egykori lezáró Kereskedelmi Bank – ugyancsak szecessziós – épületét. (Jut eszembe! Szolnok és a szecesszió témakörében is lenne miről megemlékeznünk.) Ez az a ház, aminek felépítésére 30 éves fennmaradási korlátozással 1909-ben kapott engedélyt a korabeli pénzintézet. És mivel a képen látható összes többi ház ennél korábban készült, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, ilyen kép legelőször 1909-ben készülhetett.

A fotó bal oldalán is érdemes „végigmenni”. Először a Megyeháza, majd a Tiszti Kaszinó következik. Utána a Megyei Tervezővállalat irodaházának építése miatt a hatvanas években elbontott földszintes házak láthatóak, majd a ma méltatlan állapotban lévő Kintzel-ház. Ezután hiányzik a Cukorgyári bérház – a Hatvanas épülete -, amit csak a harmincas években húztak fel, és ugye a hatvanas években épült Lordok háza is. Ennek is köszönhető, hogy itt még remek rálátás nyílik a Városháza kupoláira, amelyek a második világháborúban sérültek meg, de állítólag hamarosan újra a helyükre kerülnek.

Hát ezt a látványt köszönhetjük Sárikának és az érte rajongó fiatalembereknek, akik reméljük, mind hazatérhettek Besztercebányára.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Poronty főorvos lapjai

Az ideiglenes szolnoki Tisza-híd lábánál lévő strand 1950-es állapota izgatott a címlapon lévő képeslapon. Aztán úgy alakult, hogy egy hasonló, másik anzikszot is kaptam, és kiderült: szülők és gyermekük levelezése került hozzám. Nem teljesen világos, miért használtak szolnoki lapot.

Szolnok háromszor a két háború között

A városháza öt kupolával. A Kossuth tér a Szentháromság-szoborral. A megyeháza spaletták nélkül, de amúgy pont olyan, mint a korábbi és a következő fél évszázadban. A pénzügyigazgatóság két emelettel és két címerrel. Háromfotós Weinstock képeslap a két háború közötti Szolnokról.

A bódék utolsó tavasza

Fél évszázada még vagy húsz bódéból illetve az alkalmai árusoknak meghagyott placcból állt a szolnoki piac az Ady Endre út és a Ságvári körút sarkán. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat (43-as ÁÉV) fotósa a vásárcsarnok építése előtti kora tavaszon készítette ezt a képet.

Madártávlat a Tisza partra

A Gerő Ignácz kiadásában megjelent képeslaphoz használt fotó egészen biztos, hogy 1915 tavaszán vagy kora nyarán készült. Ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy a korabeli fotós ebben az esetben is a belvárosi nagytemplom tornyába cipelte fel masináját.