Az ehhez a képeslaphoz használt fotót szerintem Szigeti Henrik készítette a Szapáry utca végén egykor álló Kereskedelmi Bank második emeletén lévő műterméből 1912 és 1915 között. Aztán lett belőle fekete-fehér, majd színes anziksz, amiket az első világháborúban postáztak Szolnokról.
Tulajdonképpen Szolnok egyetlen, az első világháború óta majdnem eredeti formájában megmaradt utcarészlete a Szapáry út mai páros, egykori páratlan oldala. A Baross utca sarkán álló Kindlovics bazár valamikor az előző századfordulón készülhetett el. A néhai Kádár cukrászda 1912-ben kapta meg mai, emeletes, szecessziós formáját. A mellette egykor működő étterem sajnos eltűnt, vagy átalakult, viszont az utána lévő, az utca legrégebbi emeletes épületének tekinthető ipartestületi székház ma is a helyén van. És, ha részben üresen is, de áll az 1896-ra elkészült Fodor-féle Nemzeti szálló, majd az egykori Sütő köz túloldalán a Kós Károly stílusában épült sarkiház, és távolabb az Erlich-palota is. Szolnok egyik legszebb utcarészlete, amit már nem sokkal kialakulása után is szívesen örökítettek meg képeslapokon.
Csak feltételezem, hogy az ehhez a budapesti Vasúti levelezőlaptársulat által kiadott képeslaphoz Szigeti Henrik készíthette az eredeti felvételt. Merthogy neki volt alkalma a hatvanas évek elején elbontott, de 1905-ben felépített szecessziós Kereskedelmi Bank második emeletéről fotózni. Már, ha 1912 és 1915 között is ott volt még a műterme, hiszen ez a kép csak ebben az időszakban készülhetett. Hogy miért? Mert a Kádár cukrászda épülete már emeletes, és távolabb, a Tiszai hajósok terének sarkán is látható a Barta-palota, amit szintén 1912-re adtak át. A zéróévszámot pedig a blogSzolnok Album rovatában 2020. március 21-én bemutatott, ugyanennek a fotónak a fekete-fehér változatából készült – és a szolnoki Gettler József által forgalmazott – képeslap támasztja alá, hiszen azt 1915-ben adták postára. Egy cseh nemzetiségű katona, akit az első világháború sodort Szolnokra.
A lap színes változatát valamiért nem adta postára a szerintem ugyancsak cseh nemzetiségű katona. Sőt, meg sem címezte a lapot, ami ennek ellenére valahogy fennmaradt. Számomra iszonyúan izgalmas lenne tudni, hogy a valamikor 1916 – ez a színes lap kiadásának évszáma – és 1918, legfeljebb 1919 között Szolnokon tartózkodó monarchiabeli katona lapjának mi lett a további sorsa, miként maradt fenn 2022-ben is. Mivel nagyjából száz évvel később Magyarországon vettem, azt feltételezem, az anziksz soha sem hagyta el az országot. De vajon miért? Esetleg egy, a valamelyik szolnoki, katonai kórházban ápolt katona hagyatéka, akinek már nem volt alkalma postázni? Vagy a háború végén oly gyorsan kellett távozniuk az összeomlott császári és királyi hadsereg nem magyar katonáinak, hogy sok mindent hátra hagytak a város környéki barakkokban? Na, de akkor ki szedte össze ezt a lapot, miért őrizgette ő és még néhány leszármazottja?
Persze nem kevésbé lenne érdekes azt tudni, hogy a szolnoki, fekete-fehér fotóból miként lett előbb Szolnokon, majd Budapesten színes képeslap. Hogyan kereskedtek a korabeli képekkel a fotográfusok és a kiadók? Ráadásul az előző évszázad elején még kézzel fogható tárgy volt egy-egy fénykép, azaz a negatívja vagy maximum egy megfelelő minőségű nagyítása cserélhetett gazdát. Bár ebben az esetben az gondolom, a negatívot kellett a budapesti cégnek megszereznie, hiszen a fekete-fehér képpel összevetve, nagyon pontos és aprólékos lett a kiszínezése a felvételnek. A Szapáry egykori páros felismerhetően ott áll az 1907-ben elkészül Szolnoki Hitelbank épülete, tűzfalán pedig talán még egy hirdetés is látszik. Távolabb kiemelkedik a Bauer-féle ház teteje, lentebb pedig a fentebb említett Barta-palota fehér tornya tűnik fel. De helyén van az utcaseprő, az összes lovaskocsi és valamennyi sétáló is. Nem kevés munkával alkotta meg valaki Szolnok színes látképét.
A hosszúra nyúlt, császári, békebeli évek valamelyik utolsó pillanatából. Amiről a kép készítésekor talán még senki sem gondolta, hogy néhány év vagy hónap múlva szomorú katonák üzeneteit továbbítják szerte a Monarchiába. Vajon hány katonának jutott eszébe a Szolnokon megvásárolt, békebeli hangulatú szolnoki képet nézegetve, a halál torkából épen vagy nyomorékan, büdös lövészárkok vagy alkalmai szálláshelyek piszkából szabadulva, hogy miért is foszlott szét az a szép, régi világ?
