Aranykanna, Bőség, Jólét, Szövetség, Hatvanas. A korabeli politikai marketing máig élő örökségei. Az Aranykanna a Széchenyin, a Bőség Szandán, a Jólét pedig a Baross úton, az egykori Tanácsköztársaság úton, a Bábaképzővel szemben várta a vásárlókat. (Bábaképző? Erről majd később.)
Azon kissé meglepődtem, hogy a középiskolások ugyan ismerték a Hatvanas nevet, de sem ők, sem néhány tanáruk nem tudta, miért kapta a bolt ezt a nevet. Azt hittem, közismert legenda. Szóval, ahogy az első trolibusz azért lett 70-es számú Budapesten, mert Sztálin 70. születésnapján állították üzembe, úgy Szolnok legnagyobb csemegéje azért lett Hatvanas, mert Rákosi Mátyás születésnapjának tiszteletére nyitotta meg kapuit. Sztálin legjobb magyar tanítványa már rég nem regnált, amikor a Hatvanas még mindig utalt rá, és azt hiszem, a köznyelvben ez még sokáig így is marad.
Egyébként úgy emlékszem, a nyolcvanas évek végén a Hatvanas volt Szolnok azon különleges, kiváló választékú csemegéje, ahol olyasmiket is lehetett kapni, amiket máshol nem. Biztos a kor teszi, de emlékeimben ez a bolt sokkal tágasabb és nagyobb, mint amilyennek most látom.
A választék tekintetében talán csak egy versenytársa volt: a Szövetség. Ma már a felirata sincs ott az épületen, de üresen még áll az Ady Endre úton a főiskola és a Domus között. (Domus? Beszéljünk majd erről is!) A Szövetség Szolnok életében fontos esztendőben, 1975-ben nyitotta meg a kapuit. Ez volt az az év, amikor a város alapításának – első említésének – évfordulójára oly sok minden épült Szolnokon: vasútállomás, 24 emeletes.
A Szövetséget a környékbeli termelőszövetkezetek – téeszek – dobták össze, és ha jól tudom, a működtetéséről is sokáig ők gondoskodtak. Állítólag ennek volt köszönhető, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején, a Hatvanas mellett a másik legjobb választékú bolt volt Szolnokon. Aki a közelében lakott, annak talán ez fel sem tűnt, de mi például célzottan indultunk a Szövetségbe, a Hatvanasba vagy éppen az Aranykannába, a Jólétbe vagy a Bőségbe, attól függően, hogy a korabeli marketing egyik fontos eleme – a szóbeszéd -, melyiket ítélte jobbnak.
Persze, ez a szóbeszéd, csak az élelmiszer boltok esetében segített. Ha bútort akartunk venni, akkor egy lehetőség volt: a Domus. Igen, ott az Ady Endre úton, az a hatalmas épület, aminek az aljában most élelmiszerbolt működik, felső szintjén meg talán távol-keleti butik. A Domus annak idején egy hatalmas bútoráruház volt, ahol a gyerek- és hálószoba, a konyha és fürdőszoba bútorok mellett függöny, szőnyeg, csillár, de talán még mosógép is volt. Azaz minden, ami egy lakásba kell. Persze nem túl nagy választékban, így könnyen előfordulhatott, hogy barátok, ismerősök lakásaiban ugyanazok a bútorok tűntek fel.
A Domushoz tartozott még egy különleges hely: a Domus raktár kint a Rékasi úton. Voltak bútorok, amiket az Ady Endre úti boltban kiválasztottunk, kifizettünk, de átvenni a Rékasi úton kellett. Jártam ott néhányszor, és úgy emlékszem, nagyon jól kerestek az ottani segédmunkások. Legalábbis, ami a mellékest illette. Ha ugyanis azt szerette volna az ember, hogy a kiválasztott bútor valóban meglegyen, hiánytalanul és sértetlenül kerüljön az autóra, akkor bizony csúsztatni kellett. Nem akarok senkit megbántani, de a kék köpenyes urak a köszönést se fogadták addig, ami nem csurrant valami. Igaz, más boltokban is segíteni kellett néha, hogy az eladók jobban benézzenek a raktára, vagy a pult alá. Ez volt, ezt kellett elfogadni, és legalább ez az, ami legalább a boltokból eltűnt.
